Érdekes

Anna letette az utolsó jelentést az asztalra, majd hátradőlt a székében. Apja családi vállalkozásában betöltött pénzügyi igazgatói pozíció állandó odafigyelést követelt meg. Harminckét évesen már jelentős sikereket ért el pályafutásában. – Apa, itthon vagyok – nézett be a férfi dolgozószobájába Anna. – Holnap megbeszéljük az új befektetéseket. – Természetesen, kicsim – vonta fel a fejét … Read more

Marina az ablak előtt állt, miközben a júliusi hőség nehezen nyomta a várost. A kertben a gyerekek a fák között szaladgáltak, a hűvös árnyékokat keresve. — Marinka, hol van az ingem? — hallatszott a hálószobából a hang. — Az a kockás! — A szekrényben lóg, — válaszolta Marina anélkül, hogy megfordult volna. — A felső … Read more

A 12-es városi kórház, amely egy zajos utcák és öreg hársfasorok közé rejtőzött, régóta a kettősség jelképévé vált. A kifakult bézs színű falak évszázadoknyi idegen könnyet, reményt és néma átkot őriztek. Az épület kívülről méltóságteljes benyomást keltett: makulátlan ablakok, ápolt homlokzat, városi címerrel díszített tábla. Ám bent, az üvegajtók mögött, olyan légkör uralkodott, amely összeszorította … Read more

A lágy esőfüggöny alatt, mely csendesen szitált az égen, az emberek sietve, esernyőjük alá bújva jártak. Tekintetük a földre szegeződött, így senki sem vette észre azt a nőt, aki bézs színű öltözetben egy sarkon térdre ereszkedett. Remegő hangján alig hallhatóan kérlelte: „Kérlek… vegyél el feleségül”, miközben egy bársony dobozt tartott a kezében. Az a férfi, … Read more

A kórház falai közt szinte tapintható volt az idő múlása. A neonfény hideg villódzása árnyékokat vetett a hófehér ágyra, ahol az idős asszony feküdt. Az orvosok már kimondták a könyörtelen diagnózist: néhány órája, legfeljebb egy napja maradt. Az élet fonala vékonyabb volt, mint valaha. Az asszony szemei fáradtan pislákoltak, a mellkasa lassan emelkedett, majd süllyedt. … Read more

A Saint-Étienne Gimnázium hétfő reggelei általában ugyanolyan szürkének tűntek, mint a köd, amely beborította a kisvárost. Az udvaron diákok beszélgettek, a folyosókon cipők kopogtak, a tanárok pedig fáradtan kortyolták a kávét. Senki sem sejtette, hogy ezen a napon valami egészen más történik majd. Elena Dumont lassan lépte át az iskola küszöbét. Negyedszer költöztek három év … Read more

„Naprawdę, powiedz, w czym ona przyszła?” — głos Tamary Pawłownej zabrzmiał złośliwie, pełen jadowitej słodyczy, której wcale nie skrywała. „To jak sukienka z targu, widziałam podobną u handlarza w minioną sobotę. Nie więcej niż pięćset złotych.” Delikatnie poprawiłam kołnierz prostej, taniej, niebieskiej sukienki — takiej, jaką zawsze nosiłam. Wszystko w moim wyglądzie było dokładnie zaplanowane … Read more

Egy szokványos kedd reggelnek indult… vagy legalábbis annak tűnt. Az öreg karosszékben kuporodva ittam a második kávémat, a könyv lapjai fölé hajolva. A történet ismerős volt, százszor olvastam már hasonlót, mégis megnyugtatott. A rutin békéje körbevett, mint egy puha takaró. Aztán megcsörrent a telefon. Az ismeretlen szám láttán mintha megállt volna a levegő. A mutatóujjam … Read more

Andrei Popescu, a brüsszeli elit egyik legismertebb milliomosa, megszokta a pörgést. Az üzleti élet könyörtelen ritmusában mozgott: stratégiai döntések, milliárdos befektetések, hirtelen utazások. Élete egy színtiszta sakkjátszma volt, ahol minden percnek ára volt. A fényűző villa, amelyet az Európai negyed szívében birtokolt, inkább reprezentációs díszletnek tűnt, mint valódi otthonnak. Ritkán látta napfényben a saját nappaliját. … Read more

Egy forró, zsúfolt prágai busz dübörgött előre a délutáni csúcsban. A levegő fülledt volt, az ablakok bepárásodtak az összezárt testek hőjétől. Az idős asszony, sötét kendővel a fején, szúrós tekintettel meredt a vele szemben ülő fiúra. A fiú fehér trikót viselt, a karját titokzatos tetoválások borították, mintha régi, eltemetett történetek üzenetei rajzolódtak volna bőrére. Az … Read more