Anna letette az utolsó jelentést az asztalra, majd hátradőlt a székében. Apja családi vállalkozásában betöltött pénzügyi igazgatói pozíció állandó odafigyelést követelt meg. Harminckét évesen már jelentős sikereket ért el pályafutásában.
– Apa, itthon vagyok – nézett be a férfi dolgozószobájába Anna. – Holnap megbeszéljük az új befektetéseket.
– Természetesen, kicsim – vonta fel a fejét az apa a papírok fölött. – Üdvözöld Ákost. Mikor jöttök a hétvégén vidékre?
– Szombaton biztosan – mosolygott Anna. – Ákos megígérte, hogy segít neked az üvegházban.
A hazavezető út körülbelül harminc percet vett igénybe. Anna leparkolta a vadonatúj autót az udvaron, majd felment a második emeletre. A háromszobás lakást még a házasságkötés előtt vásárolta. Tágas terek, magas mennyezetek, hatalmas ablakok – mindez az ő és férje közös fészkének légkörét árasztotta négy évnyi házasság után.
– Ákos, hazaértem! – kiáltotta Anna, miközben leveszte a cipőjét a folyosón.
– A konyhában vagyok! – válaszolta a férje. – A vacsora majdnem kész.
Ákos a tűzhely mellett állt, és valamit kevergetett a serpenyőben. Középvezetői beosztásban dolgozott, a fizetése szerény volt, de Annát ez soha nem zavarta. Otthoni feladatokat egyenlő arányban osztották meg egymás között.
– Milyen volt a munkahelyen? – ölelte át férje hátulról Anna.
– Csak a szokásos rohanás – fordult felé Ákos. – És nálad hogy áll a projekt az új partnerekkel?
– Még az iratokat rendezzük – ült le Anna az étkezőasztalhoz. – Egyébként anyukád hívott?
– Igen, ebéd után – mérte ki a vacsorát Ákos a tányérokba. – Minden rendben. Mesélt a szomszédokról, panaszkodott az időjárásra. Tudod, hamarosan lesz a születésnapja.
– Természetesen emlékszem rá – vett villát Anna. – Hatvan év, komoly évforduló. Valami igazán különleges ajándékot kell kitalálnunk.
Hétvégenként gyakran látogatták a vidéki házat, amelyet Anna nagymamájától örökölt. Kis, hangulatos hely, ideális a feltöltődéshez. Galina Ivanovna mindig csodálta ezt a birtokot.
– Emlékszel rá, amikor tavaly kezeltük a fogait? – ült le Ákos Anna elé. – Anyu azóta is kedvesen emlékszik rád.
– A család az család – vont vállat Anna. – Később megvettük a nyaralót Szentpéterváron, felújítottuk a házat. Galina Ivanovna megérdemli a törődést.
Anyós mindig kedvesen viszonyult Annához. Lányának nevezte, érdeklődött a munkája iránt, soha nem avatkozott bele a magánéletükbe. Anna hálás volt a sorsnak ezért a viszonyért.
– És az anyu ajándékáról mi a véleményed? – pakolta el a terített asztalt Ákos. – Esetleg valami ékszer?
– Gondoltam rá – forgatta körbe az ujján az annuluszt Anna –, de valami tartalmasabbra vágyom. Az ékszerek szépek, azonban gyorsan feledésbe merülnek.
A következő napokban Anna élénken gondolkodott az ajándékon. Utazás? Galina Ivanovna nemrég pihent egy üdülőhelyen. Háztartási eszköz? Minden szükséges már a birtokában volt. Valami igazán emlékezeteset kellett találni.
– Apa, mit szólnál egy kisházhoz? – érdeklődött Anna ebédszünetben.
– Miben gondolsz pontosan? – hagyta félbe a szendvicset apja.
– Galina Ivanovánának a születésnapjára. Egy kis telek, házikóval – terítette ki a terveket Anna. – Mindig is vágyott egy saját kertre.
Az apa alaposan végignézte lánya javaslatát.
– Jó ötlet – bólintott. – Nézz körül a külvárosban. Valami kellemes, mégis otthonosat.
Anna napokat szánt a hirdetések tanulmányozására. Az ingatlanügynökök számtalan lehetőséget kínáltak, ám a legtöbb nem felelt meg az igényeiknek. Túl nagy ház, messze, vagy romos állapotban.
– Ez a telek érdekes lehet. Közeli külváros, húsz perces autóút. A ház kicsi, de stabil. A telek hatvan százalékos, gyümölcsfák is vannak.
– Mennyit kérnek érte? – vizsgálta meg alaposan Anna a fotókat.
– Két és fél milliót, alku lehetséges – lapozgatta a papírokat az eladó. – Áttelepülnek egy másik városba.
Az cím feljegyezve. A telek pont olyan volt, amire szükségük volt: kis méretű, ápolt, fejlesztési lehetőségekkel. Galina Ivanovna biztosan örülne egy ilyen ajándéknak.
Este telefonon egyeztetett az apjával a tervről.
– Kiváló választás – bíztatta az apa. – Anyósod praktikus nő, biztosan jól jön neki egy ilyen nyaraló. Az ár is arányos a lehetőségeiddel.
Anna letette a telefont, majd Akszel számát tárcsázta. A szívét izgatottan dobogta az izgalomtól – biztos volt benne, hogy a férje nagyra értékeli majd az ötletet. Galina Ivanovna régóta vágyott saját kertre.
– Szia, Ákos! – csilingelő volt Anna hangja. – Van egy hír az anyád ajándékáról.
– Mesélj, kedvesem – hallatszott a kíváncsi férfi hangja. – Mit találtál ki?
– Egy nyaralóról van szó – sétált fel-alá a dolgozószobában Anna. – Találtam egy remek lehetőséget a külvárosban. Hat ár telek, gondozott házikó, gyümölcsfák már teremnek.
– Komolyan? – lelkesedett Ákos. – Anyu el lesz ragadtatva! Olyan sokszor emlegette, hogy szeretne paradicsomot termeszteni.
Anna mosolygott a lelkes reakción. Ákos mindig támogatta a család iránti gondoskodását.
– Két és fél millióra árazták, – folytatta Anna. – De megéri. El tudod képzelni, mennyire boldog lenne?
– Ez a legjobb ötlet, amit valaha hallottam! – látszott a férjen az izgatottság. – Ilyen ajándékot soha nem felejtene el. Egyszerűen zseni vagy, drágám.
Hangja melegséget kölcsönzött. Anna elképzelte, hogy hárman tervezik a születésnapi ünnepet.
– Mennem kell – hangzott a gyengéd búcsú Ákostól. – Este találkozunk, és átgondoljuk a részleteket vacsora közben.
Miközben Anna búcsút vett, észrevette, hogy a vonal még mindig nyitva van. A telefonban váratlanul megszólalt a szülők hangja.
– Ákos, befejezted már a csevegést a gazdag csajjal? – hangzott anyósa mogorva hangja.
Anna elnémult, nem értette, kiről beszélnek. Vajon rá céloz az anyósa? Keze remegett a telefon tartásakor.
– Igen, Anyu – sóhajtott Ákos. – Megint ajándékokról beszéltünk. Mindig a pénzével kérkedik előttünk.
– Már undorodom a túlzott nagylelkűségétől – folytatta az anyós –, támogat, támogat, én meg úgy érzem magam mellette, mint egy nyomorult. Folyton kihangsúlyozza a fölényét.
Anna összecsuklott a széken. Lábai elfáradtak a hallottaktól. Azok, akiket családjának hitt, ilyen keserű szavakkal beszéltek róla.
– Anyu, de hamarosan minden megváltozik – halkan mondta Ákos. – Emlékszel, jogi tanácsot kértem? Megvannak a módszerek, hogy rávegyem, hogy átrendelje rám a vagyont.
– Milyen módszerek? – érdeklődött az anyós.
– Be fogok adni aláírásra papírokat, amelyekről azt hiszi, hogy csak egyszerű dokumentumok – magyarázta Ákos. – Ő hiszékeny, semmit sem fog gyanítani. Fokozatosan mindent átviszek magamra.
„Közösen tervezte, hogy hogyan szerezze meg a közös vagyont.”
Anna eltátotta a száját, de hárította a kiáltást. A férfi, akit négy éve szeretett, hidegvérrel készítette elő a csalását.
– És utána mi következik? – hangzott az elégedett anyós kérdése.
– Először kifacsarunk tőle minél több pénzt a családi szükségletekre – folytatta Ákos. – Aztán beadom a válópert, és beperlem a megtakarítások felét a személyes számláiról.
– Okos fiú vagy, fiam – helyeselt az anyós. – Esetleg kitalálhatnánk, hogy komoly beteg vagyok? Pénzt kérünk a külföldi kezelésre.
– Szuper ötlet – helyeselt Ákos. – Válás után jól fogunk élni, de Annát semmivel sem hagyjuk.
Anna némán lezárta a hívást. Megdermedt. Könnyek gördültek végig az arcán. Ám a lelkében egyre nőtt az elszántság.
A két legközelebbi személy a megtévesztésére készült. Akikben a legjobban bízott, csak pénzforrásnak tekintették őt.
Anna letörölte a könnyeit. Többet nem engedi, hogy becsapják.
Aznap este Ákos jókedvűen tért haza. Fütyörészett, miközben levette a kabátját a folyosón.
– Anna, drágám, itthon vagyok! – kiáltotta a férfi a folyosóról. – Megnézted a nyaralót anyu számára?
Anna szó nélkül az asztalra tette a dokumentációs mappát. A válókereset volt a legfelső papír.
– Mi ez? – kapta fel Ákos a papírt, végignézve a sorokat. Arca elhalványult.
– Amit te és az anyád érdemeltek – felelte nyugodtan Anna.
– Miről beszélsz? – tett úgy Ákos, mintha nem értene semmit. – Ez valami rossz tréfa?
Anna fagyosan nézett férjére. Ez a személy nemrégiben készített tervet arra, hogyan szerezze meg a vagyonát, most meg ártatlan áldozatnak játszott.
– Elfelejtetted befejezni a hívást ma délután – emlékeztette Anna. – Hallottam az egész beszélgetéseteket az anyóssal.
Ákos megmerevedett, pánik tükröződött a tekintetében, de hamar összeszedte magát.
– Nem jól értetted, amit hallottál – kezdett védekezni Ákos, az asztal felé lépve. – Csak beszélgettünk, elképzeltünk ilyen dolgokat.
– Elképzeltetek, hogy átíratom a vagyont? – állt fel Anna. – Hamis dokumentumokról? Betegség színleléséről?
– Anna, kérlek, nyugodj meg – nyújtotta felé a kezét Ákos. – Család vagyunk, nem hiszed el ilyen hülyeségeket?
Anna hátralépett. Ez az ember továbbra is megpróbálta becsapni, miközben a szemébe nézett.
– Pakolj és menj el – mondta hidegen. – A lakás az enyém, már jóval azelőtt megvettem, hogy összeházasodtunk. Itt nincs helyed többé.
– Nem küldhetsz el! – tiltakozott Ákos. – Én vagyok a férjed!
– Voltál – javította ki Anna. – A keresetet már benyújtottam. A papírok nálam vannak.
– A fiam olyan, mint a sólyom, te pedig a vereb vagy, aki nem a saját fészkébe rohant! – kuncogott az anyós.
Ákos a konyhában toporgott, kétségbeesetten keresve érveket. Az álcája, hogy gondoskodó férj, végleg lehullott.
– Rendben, ha piszkosan akarsz játszani – ordította –, csináld a maga módján! Megperlem a megtakarítások felét, és meglátjuk, ki jön ki győztesen!
– Próbáld csak meg – mondta Anna nyugodtan. – Az ingatlan az én hozománya volt, és a megtakarításokat már régóta vállalati számlákon tartom.
Ákos elhallgatott. Rádöbbent, hogy vesztett.
Az óra múlva elhagyta a lakást egyetlen bőrönddel. Anna aznap este zárcserét rendelt, hogy lezárja az utat előtte.
A válás gyorsan lezajlott. Ákos csak csekély összegű kártérítést kapott.
Egy hónappal később Galina Ivanovna érkezett Annához. Könnyek között kért bocsánatot, és esküdözött, hogy az egész csak fia kitalációja volt.
– Anna, kicsim – zokogott az anyós. – Mindig is úgy szerettelek, mintha a saját lányom lennél! Tudod, nem vagyok ilyen ember.
– Most már tudom, milyen vagy valójában – felelte Anna, nem engedte be a nőket.
– De mi egy család voltunk – folytatta Galina Ivanovna. – Talán folytathatnánk a kapcsolatot? Mindig a lányomként tekintettem rád.
Anna megrázta a fejét.
– Egy család nem árulja el egymást – mondta, és becsukta az ajtót.
Másnap megváltoztatta a telefonszámát, minden közösségi médiában letiltotta volt családját. Galina Ivanovna anyagi támogatás nélkül maradt, Ákos pedig egy albérletben élt tovább.
Anna folytatta az életét, immár egy új felismeréssel: mennyire fontos megvédeni a személyes határokat, és felismerni az emberi kapcsolatok valódi értékét.
Összegzés: Ez a történet rávilágít arra, milyen mély sebeket ejthet a bizalom megtörése a családi életben. Anna és Ákos esete azt is mutatja, hogy a szeretet és a közös élet alapját a kölcsönös tisztelet és őszinteség képezi. A személyes határok védelme elengedhetetlen a testi és lelki jólét megszilárdításához. Mindez pedig arra ösztönöz, hogy figyelmesen válasszuk meg a bizalmi körünket és ne féljünk kiállni önmagunkért, ha szükséges.