Egy hétköznapi nap, ami mindent megváltoztatott
Egy hűvös tavaszi estén Mária fáradtan tért haza a munkából. A kabátját sem volt ideje levenni, amikor meghallotta az anyósa, Tamara asszony hangját a konyhából.
– A lakás tökéletes, – mondta halkan, de határozottan. – Szép a felújítás, a környék biztonságos, a papírok is rendben vannak.
Mária megtorpant a folyosón. A lakás az övé volt – három éve vásárolta, még a házasság előtt. Azóta ő és férje, Szergej, ebben éltek. Tamara elvileg csak a növényeket akarta meglocsolni, mielőtt elutaznak pár napra.
De amit most hallott, az hidegzuhanyként érte.
– Igen, már mindent megbeszéltem, – folytatta az anyós a telefonba. – Ők nyaralni mennek, addig mindent elintézünk.
Mária szíve hevesen vert. „Elintézünk?” – visszhangzott a fejében.
Egy furcsa beszélgetés
A fürdőszobába sietett, és bekapcsolta a vizet, hogy leplezze a neszeket. Közben próbálta összeszedni a gondolatait. Tamara eddig sosem avatkozott bele az életükbe, mindig hűvös távolságot tartott. Most viszont mintha valami tervet szőtt volna a háta mögött.
Ekkor megcsörrent a telefon – Szergej hívta.
– Szia, drágám! Megérkezett anya?
– Igen… épp itt van. Valakivel beszél a konyhában.
– Biztosan Ljudával, a barátnőjével. Tudod, minden este hosszan csevegnek.
De Mária nem tudott megnyugodni. Hallotta, ahogy az anyósa újra megszólal:
– Gélendzsikben most kiváló házak vannak eladó. Csak gyorsan kell dönteni, mielőtt kezdődik a szezon.
A fiatal nő elsápadt. „Tehát a pénzt az én lakásomból akarják a nyaralóra költeni?”
Kettős játék
Amikor Tamara észrevette, hogy Mária visszatért, kedves mosollyal lépett ki a konyhából.
– Drágám, megjöttél? Épp teát főzök. Kérsz?
– Nem, köszönöm – válaszolta halkan Mária, próbálva visszanyerni a nyugalmát.
Pár perc múlva az anyós telefonja újra megcsörrent.
– Igen, háromszobás, friss felújítással… Nem, a tulajdonosok még semmit sem tudnak – hallotta Mária a folyosóról.
A nő szinte érezte, ahogy a hideg végigfut a hátán. „Tulajdonosok?” – suttogta maga elé. – „De hiszen én vagyok a tulajdonos.”
Aznap este, miután Tamara távozott, Mária leült a számítógép elé, és remegő kézzel beírta a keresőbe:
„Elvehetik-e a férjem családja a házasság előtti lakásomat?”
A találatok százai villantak fel. Jog, öröklés, házassági vagyonmegosztás – mindenről szó esett.
Egy gyanús kérdés
Később Szergej hazaért, és megállt mögötte.
– Mit olvasol? – kérdezte kedvesen.
– Csak munkával kapcsolatos dolgokat – válaszolta gyorsan, és bezárta a lapot.
– Anyu mondta, hogy feszült voltál ma. Minden rendben?
– Igen, csak fáradt vagyok.
De belül már tudta: az anyósa valamit tervezett, és Szergej talán nem is sejtette.
Másnap reggel a legjobb barátnője, Léna hívta fel.
– Mária, mondd, biztosan a te neveden van a lakás? Nem írtál alá semmit, amikor összeházasodtatok?
– Nem, miért kérded? A lakást még a házasság előtt vettem.
– Rendben, csak azért kérdeztem, mert hallottam, hogy a férjed édesanyja ingatlanügynökségnél dolgozik. Vigyázz magadra, Máriám.
Ettől a pillanattól kezdve Mária mindent másképp látott.
A felismerés és a döntés
Két nap múlva, miközben Szergej a munkahelyén volt, Mária átnézte a lakás papírjait. A tulajdoni lap rendben volt, de a postaládában egy ismeretlen ügyvédi iroda levelét találta. Belsejében egy előzetes értékbecslés szerepelt – pontosan az ő lakásáról.
Még aznap elment a földhivatalba, ahol megerősítették: valaki érdeklődött a tulajdoni adatok iránt, de eladási szándéknyilatkozat még nincs bejegyezve.
Este, amikor Szergej hazaért, Mária nyugodt hangon megszólalt:
– Kedvesem, ma voltam a földhivatalban. Tudod, érdekes, hogy valaki az adataim után kutakodik.
A férje döbbenten nézett rá.
– Ki tette ezt?
– Talán az, aki Gélendzsikbe vágyik.
Szergej némán ült percekig, majd halkan csak ennyit mondott:
– Beszélek anyámmal.
A csendes győzelem
Másnap Tamara asszony nem jelent meg. Egy hét múlva Mária kapott egy üzenetet:
„Ne haragudj, félreértés volt. Csak érdeklődtem a piaci árakról.”
Mária tudta, hogy ez nem igaz, de nem válaszolt. Inkább átvezette a lakást saját nevére újra közjegyzői hitelesítéssel, hogy többé senki se kérdőjelezhesse meg a tulajdonát.
Következtetés
Mária megtanulta, hogy a családi béke néha a határok felállításával kezdődik. A bizalom fontos, de az éberség még inkább. A férjével új szabályokat vezettek be: minden közös döntés átlátható, minden szerződés közösen aláírt.
Tamara idővel megbékélt – és talán rájött, hogy a szeretet nem a tulajdonból, hanem a tiszteletből épül.
Mária pedig, amikor esténként a virágait locsolja, mindig mosolyog: ez a lakás nemcsak otthon, hanem az önállóság és méltóság jelképe is marad számára.