Maria Thompson 34 éves egyedülálló anya volt, aki két fiával, Avával (7) és Jacobbal (4) élt egy kis házban Oakridge Lane végén. Az eső már hetek óta áztatott, és a ház teteje egyre inkább tönkrement. A szivárgások miatt Maria vödröket, fazekakat és tálakat helyezett el a padlón, hogy összegyűjtse a vizet, miközben próbálta elfedni a családi terheket. Mivel a férje, aki három évvel korábban tragikus munkabalesetben meghalt, már nem volt mellette, Maria egyedül próbált mindent elintézni. A ház már régóta szükségeltetett javítást, de a mindennapi élet költségei nem engedték meg, hogy foglalkozzon vele.
Egy esős este, miközben Maria a konyhában a mennyezeti szivárgást próbálta kezelni, Ava odament hozzá, és vigasztalni próbálta. A kisfiú, Jacob, már nyöszörgött a mennydörgéstől, de Maria próbált erőt adni a gyerekeinek. Miközben a ház zaja és a gyerekek hangja mindent betöltött, Maria elgyengült, és sírni kezdett. Ava, a kis, bátor lány, próbálta megvigasztalni őt, mondván, hogy imádkozott, hogy Isten segítsen rajtuk.
Maria nem tudta, hogy van valaki, aki figyel rájuk – a szomszédban élő idős házaspár, Ed és Lorraine McKinley. Ed, a nyugdíjas vállalkozó, észrevette a ház problémáit, és a következő reggel már megjelent Maria verandáján, hogy segítsen. A tetőre mászott, és gyorsan felmérte a károkat, majd elmondta, hogy a ház komoly javítást igényel. Mivel Ed és Lorraine nem akartak pénzt elfogadni, összefogtak a szomszédok, hogy segíthessenek.
A környékről szinte mindenki besegített: a fiatal pár, Marcus és Leila ételt hoztak, Jamal tetőfedő és DeShawn festő pedig szakmai segítséget nyújtottak. Az egész közösség összefogott, hogy Maria házát helyreállítsák. Maria a verandán állva könnyekkel a szemében kérdezte: “Miért csináljátok ezt értem?” És válaszként csak szeretetet, támogatást és összetartást kaptak tőle. Az egész környék bizonyította, hogy néha egy közösség ereje még a legnagyobb nehézségeket is legyőzi.