Mindig is közel álltam a nővéremhez, Lilához. Együtt nőttünk fel, osztoztunk a boldogságban és a bánatban, segítettük egymást mindenben. Amikor Lila eljegyezte Jassont, a legboldogabb voltam számára. Jason mindig is egy kedves, megértő fiú volt, aki úgy tűnt, mindenben tökéletesen passzol Lila életébe. Amikor megmutatta nekem az eljegyzési gyűrűt, teljesen elragadtatott.
A gyűrű csillogott a fényben, és Lila szemében boldogság ragyogott. Azt hittem, hogy minden rendben van, és Lila végre megtalálta azt a férfit, akivel valóban boldog lehet. De nem sokkal később valami történt, ami mindent megváltoztatott.
Egy csendes délután, miközben régi dobozokat rendezgettem a szekrényem hátsó részében, valami hideg és fényes tárgyba ütköztem. Kihúztam egy régi ékszerdobozt, amelyet még az exemtől, Nicktől kaptam. Azonnal megdöbbentem. A dobozban egy gyönyörű eljegyzési gyűrű pihent, amit még akkor kaptam, amikor Nick megkérte a kezem.
Hirtelen megértettem, hogy valami nincs rendben. A gyűrűt mindössze egy ékszerként tároltam, de a fényessége és a dizájnja azonnal elárulta a titkot. Amikor Lila este eljött hozzám, nem bírtam magamban tartani a kérdést.
„Lila, honnan van a gyűrűd?” kérdeztem, miközben a kezemet az ajándékon pihentettem.
Lila elhallgatott, és hosszú percek után végre bevallotta.
„Ez a gyűrű… Nicktől származik. Ő adta nekem, amikor eljegyzett. Az igazság az, hogy… az én gyűrűm volt, amit Jasonnak mutattam. Csak… nem tudtam, hogyan mondjam el.”
Lila arcán a bűntudat tükröződött, és egy csendes pillanatra mindketten megéltük a fájdalmat, ami mindent megváltoztatott.