A kisvárosban, ahol mindenki ismerte egymást, úgy tűnt, hogy a 22 éves egyetemista, Ádám és a 79 éves Clara házassága igazi meglepetés lesz. Amikor megjelentek az anyakönyvi hivatalban, nemcsak az ott lévők szemeit ragadták meg, hanem a helyi újságok is lecsaptak rájuk. A fiatal férfi tiszteletteljesen kísérte idős menyasszonyát, aki fehér ruhát viselt, és akinek szemében valami furcsa, titokzatos fény csillogott.
A ceremónia gyorsan lezajlott, alig páran voltak jelen. A szertartás után a házaspár eltűnt, és a város megint a szokásos, csendes életét élte. Az emberek csak suttogtak, próbálták megérteni a házasságot, és számos elmélet született. A legelterjedtebb az volt, hogy Ádám biztosan örökségre vagy egy lakásra hajtott.
Két hét elteltével senki nem látta őket. Ekkor azonban egy helyi újságíró, aki szintén követte a történetet, egy rejtélyes levelet kapott. A levélben Ádám írt, és minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy a házasság nem egy egyszerű üzleti ügy volt.
Ádám elmagyarázta a valódi okot: az idős nő, Clara, nemcsak az ő felesége volt, hanem egy olyan titkos és öröklött családi kincset tartott birtokában, amely mindent megváltoztatott. Clara a fiú nagymamájának egykori legjobb barátja volt, és az ő jóvoltából ő örökölte a család egyedülálló festményét, ami hihetetlen pénzösszegért kelhetett el a művészeti piacon.
Ádám házassága tehát nem csak szerelemről szólt, hanem egy örökségről is. A fiú pedig, miután megismerte az igazságot, úgy döntött, hogy mindent tisztázni kell. A kincset eladni akarta, de tiszteletteljesen akarta tisztázni a helyzetet, hogy a családja számára is világossá váljon: nem pénzért házasodott.