Odakint elállt az eső. A szürke égbolt alatt néhány veréb szállt le az udvar kőburkolatára. Az élet folyt, és most már ő is
Eszter ökölbe szorította a kezét. Nem a haragtól – nem igazán tudott már haragudni. A gyűlölet elfárad benne az emberben, ha túl sokáig cipeli. Amit érzett, az mélyebb volt. Egyfajta csendes, makacs szomorúság, amit csak az ismer, aki éveken át próbált szeretni valakit, aki csak önmagát szerette igazán. Aznap délután, miközben a bádogereszről sorban potyogtak … Read more