Sok ember életében felmerül az a kérdés, hogy mit hagytak ki. Én azt szerettem volna nyújtani a nagymamámmal, amit soha nem kaphatott meg. Bálra akartam hívni őt, hogy együtt élvezzük az estét. De amikor mostohaanyám értesült róla, mindent elkövetett, hogy ezt a pillanatot csak rossz emlékként őrizzük meg.
Anyám elvesztése megváltoztatta az életemet és a nagymámám lett az, aki mellettem állt, amikor minden más értelmetlenné vált. Nagymama Júlia nem csupán a nagymamám volt. Ő jelentette minden emlékemet, és minden támogatást, amire szükségem volt.”
A legnagyobb élmény az iskolai napjaimban az volt, hogy az iskolából hazafelé mindig várt engem. A nagymamám bátorítása mindig a legjobb volt, amikor kicsit le voltam sújtva. Tanított arra, hogyan készítsem el a rántottát megfelelően, vagy hogyan varrjak vissza egy gombot.
Amikor 10 éves lettem, apám újra megházasodott Carla-val. Nagymama próbálta őt otthonosabbá tenni, és rengeteget sütött neki, de Carla nem fogadta el jól a nagyi kedvességét. Láttam a szemeiben, hogy barátnői közül keveset tekintett nagymamámra igazán értékesnek.
Carolával minden megváltozott. Ő a látszatra összpontosított, s csillogó táskákat viselt, miközben engem elhanyagolt. Amikor elkezdődött a középiskola, az a világ, amelyre vágytam, még távolabbinak tűnt.
A bál megjelenésekor mindenki izgatottan a bálra készült, de nekem nem volt barátnőm, és az egész kicsit hamisnak tűnt számomra. Este néztem, ahogy a nagymamám a régi filmeket nézi, mikor elmondta, hogy sosem volt bálja. Akkor egy gondolat kezdett érlelődni bennem.
„Te jössz a promra velem!” – mondtam. A nagymama meglepődött és boldogan elfogadta az ajánlatomat. De amikor elmondtam apának és Carlának, a reakciójuk nem az volt, amire számítottam.
Apám csak dermedten bámult, Carla viszont shockban volt: „Kérlek, mond, hogy csak viccelsz!” – kiáltotta.
Nem állt szándékomban viccelni. Szükségem volt a nagymamámra, hogy ez az este számomra igazán különleges legyen.
Csakhogy Carla nem értette.
Mikor elérkezett a bál estéje, közvetlenül a nagymama érkezése előtt Carla csúnyán viselkedett, és szemmel láthatóan próbálta tönkretenni a bál élményét. Amikor az este elérkezett, a családom támogatása mindent megváltoztatott.
A bál termében megdöbbentünk és középpontos figyelmet kaptunk. A nagymamám élénk volt, mesélt és végül “Bálkirálynő” lett. Mindenki a nevét kiáltotta, és egy pillanatra úgy éreztem, hogy nincsen többé bánatunk. De ekkor Carla belépett a terembe, és azt mondta nekem: “Ez egy szégyen.”
De nagymamám visszafogott eleganciával válaszolt neki. “A kedvesség nem gyengeség. Te sosem fogod megérteni, mit jelent az igazi szeretet.” A bál csodálatos estén befejeződött, amikor Carla elhagyta a rendezvényt és elmondtam a jövőnket. Apám azt mondta nagymamámnak: „Köszönet mindenért!”
Összességében a történet tanítása az, hogy az igazi szeretet soha nem követel elismerést, hanem mindig ott van érhetőséggel és szeretettel a nehezen nézett időszakokban. Végül mindketten úgy éreztük, hogy megnyertük a bál szívét.