Klara halkan sóhajtott. Ez nem érte váratlanul. Már akkor sejtette, amikor először nézett bele a szerződésekbe az irattárban. Most azonban kézzelfogható bizonyítékokkal rendelkezett.
Reggel tízkor az összes részlegvezető egy rendkívüli értekezleten gyűlt össze a legnagyobb tárgyalóteremben. A meghívó rövid és egyértelmű volt: „A megjelenés kötelező.”
Senki sem tudta pontosan, ki lehet a „dokumentáció új, magasrangú munkatársa”, de az üzenet hangneme nem hagyott kétséget – mindenkinek meg kellett jelennie.
Tomasz, a volt igazgató, az elsők között foglalt helyet az első sorban. Klara kérésére tanúskodott az eseményekről.
Stefan lazán ült, kezében a telefonjával. Sylwia, mint mindig, elegánsan, mintha csendesen figyelné a teremben zajló eseményeket.
Mikor Klara belépett, hirtelen csend lett.
– Jó napot kívánok mindenkinek. Klara Weiss vagyok. Lehet, hogy egyesek ismernek, de többségeteknek ismeretlen vagyok. Ezért nyersen fogalmazva közlöm: tőle kezdve én vagyok a vállalat tulajdonosa.
Mindenki meglepődött. Sylwia szemöldöke felhúzódott. Stefan emelete felemelte tekintetét, majd szinte elejtette a mobilját.
– Vicc? – suttogta valaki a hátsó sorból.
Tomasz felállt és kijelentette:
– Nem vicc. Klara megvásárolta a cég száz százalékát. Ettől kezdve ő hozza a döntéseket.
Klara egy lépést tett előre.
– Megtehettem volna, hogy jogi csapat és vezetőség társaságában jelenjek meg, de inkább személyesen akartalak megismerni titeket. Csak azért, hogy lássam, hogyan bántok valakivel, aki elsőre jelentéktelennek tűnhet.
Közvetlenül Sylviára nézett.
– Az önök ügyletei a Cyber Systems-szel csupán fedőszervezetek az eltitkolt pénzátutalások mögött. Ez a vállalat fizikailag nem létezik. A megrendelések kitaláltak, a pénzek offshore cégekhez köthető számlákra kerülnek.
Sylwia elsápadt. Az arca elfakult, a mosoly eltűnt.
– Te pedig, Stefan, jóváhagytad ezeket a kiadásokat. A pénz családtagod számláin keresztül cserélt gazdát. Mindenféle bizonyítékunk megvan, banki átutalások, IP-címek és nevekkel együtt.
Stefan szóra nyitotta a száját, ám Klara felemelte a kezét.
– Ma elindítjuk a belső vizsgálatot. Aki együttműködik, maradhat, aki nem, azt eltávolítjuk, és ügyüket az ügyészség elé tárjuk.
Végignézett a teremben lévőkön.
– Egyben bejelentem, hogy jövő héttől Elena a könyvelésből lesz az új compliance vezető. Ő jelentései voltak az egyetlen következetesek és átláthatóak ebben a vállalatban.
A terem sarkában Elena visszafojtotta lélegzetét – nem tudta elhinni az eseményeket.
Klara lágyan ránézett:
– Az őszinteséget nem lehet MBA-vel megtanulni. Vagy megvan valakiben, vagy nincs. Te rendelkezel vele.
Tomasz elismerően mosolygott. Végre új alapokra helyezték a céget.
Az értekezlet után Sylwia szótlanul távozott az épületből. Stefan igyekezett még védekezni a folyosókon, de senki sem figyelt rá.
Az irodai térben suttogások terjedtek:
- „Az a könyvtári néni? Ő a tulajdonos!”
Néhányan nevettek, mások elkerülték a szemkontaktust. Egy azonban biztos volt: a régi idők véget értek.
Néhány hét leforgása alatt Klara szisztematikusan átszervezte a céget. Nem indulattól vezérelve lépett fel, hanem határozottan és céltudatosan ott, ahol szükség volt rá.
Felfelé léptette a tehetséges munkatársakat, új szakembereket vett fel, és ami a legfontosabb – odafigyelt.
Először évek óta úgy érezték az alkalmazottak, hogy végre valaki igazán komolyan veszi őket.
A vezérigazgatói iroda a legfelső szinten üresen állt, Klara nem kívánt ott dolgozni.
– Az archívumból hallani a legjobban mindent – mondta mosolyogva.
Egy délután Elena két kávéval érkezett.
– Bocsánat, hogy megkérdezem, de… féltél?
Klara szeme egyenesen Elena szemébe nézett.
– Igen. De a félelem egy jel, hogy fontos dolgot teszel. Ha nem törődnék vele, az volna a gond.
– Nem bántott az, ahogy kezeltek?
– Kicsit igen. De kevésbé, mint az a tudat, hogy jó emberek – mint te – hallgatni kényszerültek, hogy életben maradjanak.
Most már nem kell hallgatnotok.
Elena enyhén bólintott. Már nem az a visszahúzódó könyvelő lánynak tűnt.
Klara visszatért a számítógépéhez. Megnyitott egy üres dokumentumot, és elkezdett írni:
„Az egészséges vállalat nem csupán számok és diagramok kérdése. Az emberekről szól.”
Talán eljött az idő, hogy több nyomot hagyjunk magunk után, mint pénz és egy aláírt szerződés neve.
Olyan nyomot, amely lehetővé teszi, hogy bármely nő – legyen 25 vagy 65 éves – ne kelljen álcáznia magát ahhoz, hogy komolyan vegyék.
„Az őszinteség és bátorság a legfontosabb alapjai a valódi vállalati átalakulásnak.”
Az események rávilágítottak arra, hogy a valódi átalakulás nem csupán a felületen zajlik. A mélyben rejlő tisztaság és igazságosság teremt szilárd talajt egy vállalat számára, mely hosszú távon fennmaradhat és fejlődhet. Klara példája arra ösztönöz, hogy bármilyen kihívás közepette is érdemes megőrizni az integritást és kiállni az igazság mellett.