Elena az ablak előtt állt, a hideg, őszi szél szinte csiklandozta az arcát, ahogy a leveleket pörgette az udvaron. A szobában a levegő feszülten nyugodt volt, mintha az egész ház is érezte volna, hogy valami elkerülhetetlen közeledik. Az ujjai remegtek, de nem a hidegtől, hanem a belső feszültségtől. Az a nap volt, amit hosszú ideje várt, és amitől rettegett.
Tudta, hogy el fog jönni.
És tudta, hogy nem egyedül.
Az ajtó halkan kinyílt, és egy ismerős hang szólalt meg, már nem olyan, mint régen. A férje hangja, de a szavai üresen csengtek.
— Nem alszol? — kérdezte, miközben belépett a szobába, és az ajtófélfának támaszkodott. Mellette ott állt egy fiatal nő. Tökéletesen magabiztos, ám fázósan öltözött. És terhes. Nagyon terhes.
Elena nem reagált azonnal, csak lassan megfordult. Az ablakon keresztül még egy pillanatra látta, ahogy a szél egy újabb levelet sodor el a földön. A nő és a férfi a szoba közepére léptek, de Elena csendben állt, mintha már várta volna őket.
— Bejöhetünk? — kérdezte a fiatal nő, mintha csak egy hétköznapi látogatásról lenne szó, mintha semmi különös nem történne.
Elena egy halk mosollyal válaszolt:
— Már bent vannak.
A férfi, akit Elena hosszú éveken át szeretett, megállt, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a szobát valami súlyos, elviselhetetlen csend árasztaná el. A férfi próbált nyugodtnak tűnni, de Elena szemei valami mélyebb igazságot sugároztak, amire ő nem volt felkészülve.
A fiatal nő elmosolyodott, talán várva a drámai jelenetet, a sírást, a kiabálást. Elena azonban nyugodt maradt, és továbbra is csöndben állt, mintha semmi különös nem történt volna. A férfi úgy tűnt, hogy el akarja mondani a dolgokat, de Elena előtt nem tudott megbújni többé.
— Csak beszélni jöttünk — suttogta elcsukló hangon. — Nincs már köztünk semmi. Még járni sem tudsz!
Elena tekintetét most sem vonta el róla, de nem sírt, nem háborodott fel. A férfi szavai úgy hangzottak, mintha egy elkerülhetetlen igazságot mondott volna ki, de Elena nem mozdult, nem reagált másképp, mint eddig. A fiatal nő úgy látta, hogy talán most jön a pillanat, amire számított, de Elena végül csak lassan húzta vissza a vastag takarót.
— Erről a pillanatról álmodtam — mondta csendesen, hangjában valami olyan nyugodtság volt, ami még a férfi szívét is megbénította. — Még erről a mondatról is.
A férfi megmerevedett. Valami furcsa érzés öntötte el, mintha Elena tudta volna, amit ő próbált elrejteni.
— Miről beszélsz? — kérdezte remegve.
Elena tekintete egy pillanatra mélyebbre hatolt, mintha a férfi gondolatainak minden szegletét átlátná. A fiatal nő nem értette, de érezte a feszültséget, ami mindent áthatott, és mintha valami régi titok most kerülne felszínre.
— Tudni fogod — válaszolta Elena, és a férfi látta, hogy most nem ő irányít, hanem ő van a végső döntés előtt. — És amikor megtudod… fájni fog.
A csend egyre elviselhetetlenebbé vált, mintha minden, ami addig történt, csak előjáték lett volna. A fiatal nő hátrált egy lépést, szemeiben pánik és félelem keveredett. A férfi ösztönösen egy lépéssel hátrébb húzódott, mintha valami belső figyelmeztetés sikította volna neki: „Fuss, most még időben!” De nem mozdult, mintha valami sötét erő megállította volna őt.
És ekkor, abban a pillanatban, Elena kimondta azt a mondatot, ami mindent megváltoztatott.
— Miért nem hoztad a gyereket? — kérdezte, hangjában egy enyhe gúny, amit eddig nem hallottunk.
A férfi szíve egy pillanatra megállt, és az édesanyja arca, akit elhagyott, mintha a térben remegett volna. Elena hangja olyan volt, mint egy szúrás, egy fájdalmas igazság, amit eddig mindketten elnyomtak, de már nem lehetett visszafordítani.
A fiatal nő egy pillanatra megtorpant, és a férfi tekintete elárulta, hogy mindketten tudják, most már semmi sem lehet olyan, mint korábban.
A férfi arca elfehéredett, miközben rájött, hogy mindaz, amit eddig próbált titkolni, most egy perc alatt nyilvánvalóvá vált. A szoba tele volt az elkerülhetetlen következmények súlyával.
A csend most már nem csak elviselhetetlen volt. A férfi lélegzete megakadt, ahogy az igazság minden sarkát felfedte, amit Elena egyetlen mondattal megértett.