Alina a hálószoba tükre előtt állt, aprólékosan igazítva a kék ruháját. A ruhája tökéletesen kiemelte a derekát, és a mély hátul lévő kivágás eleganciát adott neki, miközben a céges rendezvényre készült. Művészeti vezetőként dolgozott, és minden apró részletet a tökéletességre akart hozni.
Maxim belépett, megigazította a nyakkendőjét, és mosolygott. 32 éves volt, és még mindig fiatalosnak tűnt, de az elmúlt időszak stressze nyomot hagyott rajta.
„Gyönyörű vagy!” – mondta, miközben átölelte Alina derekát. „Anyám mindjárt itt lesz vacsorára.”
Alina teste automatikusan megfeszült a mondatra. Valentina Szergejevna, Maxim anyja, hetente egyszer meglátogatta őket, és mindig hozott ajándékokat vagy pénzt, amit sosem kértek, de mindig át kellett venniük.
A csengő megszólalt, és alig néhány másodperc múlva Valentina Szergejevna már ott is állt, elegáns szürke öltönyben, drága táskával a kezében.
„Makszimocska! Alinocska, drágám!” – köszöntötte őket, miközben puszit adott Alina arcára.
„Hoztam neked egy építési igazolást, ötvenezerért. Ideje felújítani a fürdőszobát, láttam, hogy a csempék lepattognak” – mondta, és átnyújtott egy borítékot.
„Anya, nem kellett volna…” – próbálta Makszim visszautasítani, de az anyja legyintett.
„Hülyeség. A pénznek dolgoznia kell.” – Valentina körbenézett a lakásban. „Ez egy szép lakás, Alina, de még sok minden kellene.”
Alina szeme megakadt a nyakláncán, és válaszolt: „Igen, tetszett a piacon.”
„Mennyibe került?” – kérdezte Valentina, és Alina egy pillanatra elakadt.
„Háromezer” – válaszolta halkan, és érezte, hogy az anyós szeme megvillan.
„Értem.” – Valentina egy pillanatra elgondolkodott, majd folytatta: „Maxim említette, hogy érdeklődtök egy dácsa iránt. Láttam egy nagyon jó helyet Szosznovkában. A ház felújításra szorul, de a hely csodálatos…”