Nathan Berg, egy fiatal, sikeres üzletember, úgy érezte, hogy mindent elért az életben – pénz, hatalom, elismerés. Az egyetlen dolog, amit nem tudott megoldani, az a családja elvárásai voltak. Szülei, akik Európában éltek, folyamatosan nyomást gyakoroltak rá, hogy végre bemutassa nekik a „megfelelő” nőt. De Nathan nem találta azt, aki méltó lett volna a szerepre. A nők, akikkel találkozott, túl műviak, túl kitaláltak voltak. Ő valami valóságosra vágyott.
Egy hideg téli estén, miközben a város fényei között haladt, észrevette a metró bejáratánál egy lányt. Egy gitárt tartott a kezében, és egy kartonon ez állt: „Nem alamizsnát kérek. Esélyt kérek.” Nathan megállt, valami furcsa vonzódást érzett, és megkérdezte a lány nevét.
– Marta – válaszolta halkan, miközben a gitárját finoman a lába mellé tette.
Marta története sokkolta Nathan-t. Az utcán nőtt fel, évekig hajléktalanként élt, és mindössze egy gitár volt a társa. De volt benne valami különleges – egy erő, amit Nathan nem tudott figyelmen kívül hagyni.
Másnap este, egy fényűző szobában, Marta először lépett be egy elegáns étterembe, mint Nathan „mennyasszonya”. A ruha, amit viselt, csillogott, a haja tökéletesen formázva, az arcán pedig smink, amely teljesen átalakította. Nathan elképzelése szerint egyetlen személy sem lehetett volna jobb erre a szerepre.
Az étteremben, mikor a szülei kérdései elhangzottak, Nathan szeme Marta felé fordult.
– Hogyan ismerkedtetek meg? – kérdezte az anya, aki már az első pillanattól kezdve gyanakvóan nézte Martát.
Nathan mélyet sóhajtott, majd Marta válaszolt, higgadtan és magabiztosan:
– Az utcán. A gitár volt az első, amit megosztottunk. Az élet nehéz, de megtanít túlélni.
A szülők szemei összevillantak, és Nathan szívében egy új, ismeretlen érzés ébredt. Az este végén talán nem minden volt tökéletes, de valami más fontos dolog alakult ki.