Öt hete voltam anya. Öt hete éltem zombiként, egy testbe zárva, amelynek az alvás, a táplálkozás vagy az öngondoskodás idegen fogalmak lettek. A fiam, Misi, csodálatos volt – puha, meleg, illatos kis lény, akinek a létezése is elég lett volna, hogy boldoggá tegyen. Ha nem lett volna az anyósom. És a férjem. De főleg… az … Read more
Léna a fürdőszobában állt, és nézte magát a tükörben. A sápadt arc, a beesett szemek, a vékony ajkak mögött egy olyan nő rejtőzött, aki már régen nem remélt. A ruháján folt volt — nem látszott, csak ha valaki igazán kereste. Ő kereste. A nappaliból Tamara Alekszejevna hangja hallatszott, élesen, mint egy repedő pohár: — Hívd … Read more
Dottor Livio Marchesi tizennyolc éve dolgozott a Torreverde női börtönben. Jól öltözött, halk szavú férfi volt, aki mindig pontosan érkezett és távozott – kivéve, ha Sofia Ferretti volt beosztva az esti kivizsgálásra. Sofia, a huszonkilenc éves rab, minden szabályt megszegett puszta jelenlétével. Már az első napon kitűnt a többiek közül: nem félt, nem könyörgött, és … Read more
Három év telt el azóta, hogy Viktor becsapta maga mögött az ajtót. Egy este, vacsora előtt, miközben a gyerekeink a nappaliban legóztak, ő hidegen közölte: “Szerelmes vagyok másba, elmegyek.” Még a sült krumpli is odakozmált, annyira megfagytam a szavaitól. Két nap múlva már egy új nővel élt – Karolinával, aki tíz évvel fiatalabb volt nálam, … Read more
Aznap, amikor először léptünk be a gyermekotthon kapuján, még nem sejtettük, hogy ez az apró lépés mekkora változást hoz majd az életünkbe. Oleggel régóta vártunk arra, hogy egy új családtaggal bővüljön a kis világunk. Amikor megismertük Zsófit, a négyéves kislányt, azonnal éreztük, hogy valami különleges kapocs szövődik közöttünk. Zsófi félénk volt, de a szemében ott … Read more
A hó hangtalanul hullott le a városra, mint egy puha takaró, elnyelve az utca zaját és a múlt nyomait. Rex, a hajléktalan kutya, már régóta megszokta a hideget. Volt idő, amikor háza és családja volt, de egy baleset után senki sem jött érte. Azóta az utcán élt, az ösztöneire hagyatkozva – és valami másra, amit … Read more
Amikor Claire-t feleségül vettem, boldognak és kiváltságosnak éreztem magam. Egy új kezdet volt ez, nemcsak nekem, hanem Emmának és Lilynek is – a két kislányának, akik meglepően gyorsan nyíltak meg előttem. A ház, ahová beköltöztem, tele volt élet nyomaival – falra akasztott gyerekrajzokkal, teáscsészék illatával, meleg színekkel. De volt valami, ami sehogy sem illett bele … Read more
Amikor Claire-t feleségül vettem, boldognak és kiváltságosnak éreztem magam. Egy új kezdet volt ez, nemcsak nekem, hanem Emmának és Lilynek is – a két kislányának, akik meglepően gyorsan nyíltak meg előttem. A ház, ahová beköltöztem, tele volt élet nyomaival – falra akasztott gyerekrajzokkal, teáscsészék illatával, meleg színekkel. De volt valami, ami sehogy sem illett bele … Read more
A hó süvített a sarkok között, mint egy kísértet, amely rég elfeledett sérelmeket keresett. A kopott kabátjában reszkető nő némán húzta maga után a kisfiát, akinek szempilláira jeges pelyhek rakódtak, mintha az ég is gyászolná a sorsukat. — Ne nézz vissza, Kosztya — mondta halkan, miközben egy elhagyatott buszmegállóhoz vonszolták magukat. — Most csak előre … Read more
Snezana napokig nem aludt rendesen. A végrendelet híre, Nyikolaj bácsi halála, és Galina Jegorovna fagyos tekintete mind nyomasztó rétegekként ültek a lelkére. – Mit jelent ez, hogy rád hagyta a lakását? – kérdezte Vaszilij halkan, miközben felesége a kanapén ült, a közjegyző névjegyét forgatva. – Nem tudom – felelte ő őszintén. – Talán… talán csak … Read more