Dottor Livio Marchesi tizennyolc éve dolgozott a Torreverde női börtönben. Jól öltözött, halk szavú férfi volt, aki mindig pontosan érkezett és távozott – kivéve, ha Sofia Ferretti volt beosztva az esti kivizsgálásra.
Sofia, a huszonkilenc éves rab, minden szabályt megszegett puszta jelenlétével. Már az első napon kitűnt a többiek közül: nem félt, nem könyörgött, és soha nem hajtotta le a fejét. A többi fogoly suttogva beszélt róla – állítólag valaha a belügyminisztériumban dolgozott, mások szerint híres újságíró volt. De hivatalosan csak annyi állt az aktájában: „sikkasztás, csalás, államtitok megsértése”.
Livio először kíváncsiságból rendelte magához. Aztán megszállottjává vált. Minden este vele akart beszélni – látszólag orvosi vizsgálat, valójában kínos, feszült csendek és udvarias beszélgetések közepette próbálta kiismerni őt. Sofia nem mutatott félelmet. Volt benne valami hűvös intelligencia, ami Liviót nyugtalanította – és vonzotta egyszerre.
Egy este azonban minden megváltozott. Livio szokás szerint lezárta az ajtót, majd az íróasztalára dobott egy új aktát. Nem szólt semmit, csak végignézett a nőn.
– Ez… a te dossziéd? – kérdezte lassan. – Ez a valódi?
Sofia felállt, közelebb lépett, és halkan válaszolt:
– Végre megérkezett. Tudtam, hogy nem tarthatják örökké titokban.
A mappa tele volt fényképekkel, lehallgatási jegyzőkönyvekkel, és egy névvel, amit Livio sosem gondolt volna olvasni: „Sofia Ferretti – SISMI képkiképzés, küldetés: infiltráció a Torreverde intézetbe. Jelentések a korrupcióról, szexuális kihasználásokról.”
Livio elsápadt. A keze remegett. Megértette: ő volt a célpont. Sofia nem rab volt. Sofia egy beépített ügynök volt, aki hónapok óta gyűjtötte az adatokat róla és a teljes személyzetről.
– Akkor mi most… mi fog történni velem? – kérdezte rekedten.
Sofia csak ennyit mondott, fagyos hangon:
– Az igazság történik meg veled, doktor úr.
Még aznap éjjel letartóztatták. Sofia pedig eltűnt. A hivatalos jelentés szerint áthelyezték egy másik „intézménybe”. A börtön megváltozott. A régi rendszer eltűnt – az igazság, amelyet évekig elfojtottak, végre utat tört magának.