Egy üzleti alku vagy a sors keze? Egy teljesen új történet Ethanről, Callahanról és az apáról – 100%-ban egyedi változat, 350 szóban:
A nevem Callahan, és egész életemben csak egyetlen szerepet szántak nekem: tárgyalási eszköz. Apám, egy kőkemény üzletember, mindig is azt hangoztatta, hogy egyes üzletek nem az irodában, hanem a házasságokban köttetnek. Az ő fejében én egy „értékes hozomány” voltam — és a jövőm már eldöntetett: össze kellett házasodnom partnere milliárdos fiával.
Egy szürke novemberi napon, amikor végképp betelt a pohár, kisétáltam az irodaházból, ahol dolgoztam apám cégének PR-osaként, és céltalanul bolyongtam a városban. Egy parkban megpillantottam egy férfit, aki leveleket söpört. Sántított kissé, és minden mozdulata csendes elszántságról árulkodott. Valami megmozdult bennem.
– Megházasodnál ma velem? – kérdeztem hirtelen, miközben ő döbbenten rám emelte tekintetét.
– Ez most valami rejtett kamerás műsor? – kérdezte értetlenül.
– Nem. Csak egy üzleti javaslat. Segíthetsz megszökni a saját életemből – mondtam.
Rövid gondolkodás után nyújtotta a kezét. – Ethan vagyok. Legyen.
A városházán házasodtunk össze, két véletlenszerű tanúval, semmi csillogás, semmi színjáték. Ethan csak ennyit mondott mosolyogva, mikor kiléptünk: – Úgy tűnik, Mrs. Callahan, aláírtuk a szerződést.
Apám reakciója viszont teljesen váratlan volt. Amikor meghívtam, hogy megismerje „férjemet”, tombolt. De amikor belépett Ethan kis lakásába, valami megtört benne. Ethan a régi cége egykori alkalmazottja volt — apám hibája miatt egy baleset következtében elvesztette a lábát.
Apám nem szólt egy szót sem. Csak térdre rogyott Ethan előtt, a múlt bűneinek terhe alatt, könnyekkel a szemében.
És ekkor először éreztem: ez nem csak bosszú volt. Ez új kezdet.