Henry a háború sújtotta területen mindig is a barátságban és hazájában bízott. Egy nap, miközben a frontvonal közelében harcolt, ő és a legjobb barátja, Buddy egy robbanásban súlyosan megsérültek. Amikor Henry magához tért a katonai kórházban, az életét örökre megváltoztatta egy fájdalmas igazság: Buddy, a legközelebbi barátja, meghalt.
A gyásza még akkor is eluralkodott rajta, amikor orvosi ellátást kapott, és az orvosok eltávolították a lábát. Az ősi, hosszú barátságuk pillanatai folyamatosan kísértették, és a fájdalom nem csillapodott. A barátja halála miatt úgy érezte, hogy mindent elvesztett. Azonban, amit nem tudott, hogy egy ígéret egy örökre változó életet hozott számára.
Hat héttel később, leszerelt és hazaindult. De előtte elment Buddy sírjához, és elhelyezett egy koszorút. „Megígértem, hogy gondoskodom róla. Most már az én fiammá vált” – mondta halkan, miközben a barátja sírjától távolodott.
Henry, aki soha nem ismert más életet, mint a menhelyeket, elhatározta, hogy teljesíti a barátja kérését. Évekig szolgált a hadseregben, de most egy új küldetés várt rá. Az élet és az ígéret, amelyet Buddy adott neki, az egész életét új irányba terelte.
Buddy fia, Cory, most már egyedül maradt, és Henry tudta, hogy ott kell lennie neki. Miután végre elérte a címet, Henry elindult a fiú házához, hogy megismerje a gyermekét, akit Buddy mindig is szeretett volna, hogy valaki vigyázzon rá. A küzdelem még nem ért véget, de Henry elhatározta, hogy ezt az ígéretet végleg betartja. A következő lépés egy új család volt – és egy élet, amelyet a szeretet és a barátság alapjain építhettek.