Vika fáradtan vonszolta magát fel a lépcsőn, miközben a lift elromlott, mint mindig. Már nem volt ereje foglalkozni az ilyen apróságokkal. Az utóbbi időben a munka minden energiáját elvitte, és csak az új pozíciójában töltött három hónap alatt kellett bizonyítania, hogy megérdemli az előléptetést.
Mikor az ötödik emelethez ért, megállt, és néhány pillanatra az ajtóhoz támaszkodott. Lassan vette elő a kulcsot, de most már úgy érezte, mintha az egész életét egy nagy, nehéz ajtó takarná el előle. A szülei lakása, amely öt évvel ezelőtt elvesztette őket, most már csak üres falak és fájó emlékek voltak.
– Még egy kis lépés – mormogta magának, miközben megpróbált erőt venni magán.
Amikor kinyitotta az ajtót, egy ismeretlen látvány fogadta. Idegen táskák álltak az előszobában – egy nagy barna bőrönd és egy színes utazótáska. Mintha valaki más lett volna itt.
– Van itt valaki? – kérdezte Vika zavartan.
A konyhából ismerős hangok szűrődtek ki, és hamarosan megjelent a bejáratnál Nina Pavlovna, Artyom anyja, egy törölközővel a kezében.
– Szia, Vikucska! – köszöntötte, miközben papucsban állt a bejáratnál.
– Jó napot – mondta Vika, még mindig az ajtóban, próbálva feldolgozni, mi történik.
– Ne állj már ott! Gyere be, biztos fáradt vagy! – invitálta Nina Pavlovna, mintha ő lenne a házigazda.
Szvetlána, Artyom húga, ekkor lépett ki a fürdőszobából, a haját törölközőbe csavarta, és Vika köntösében állt.
– Szia, sógornő! – integetett vidáman. – Költözünk!
Vika elállt a lélegzete. Artyom a konyhában sürgölődött, közben nyugodtan terítette meg az asztalt.
– Jaj, már itt vagy – mondta, mintha mi sem lenne természetesebb. – Anyuék felújítanak, úgyhogy itt laknak egy hétig. Remélem, nem gond.
Vika szíve hevesebben kezdett verni. Három éve házasok, de soha nem hozott még ilyen döntést a férje anélkül, hogy előtte egyeztettek volna.
– Nem kellett volna előre szólni – mondta halkan.
– Ma reggel tudtam meg – válaszolta Artyom, vállat vonva. – Nem nagy ügy, végül is a család.
Vika nem tudott mit válaszolni. Megpróbálta elnyelni a csalódottságot, de az este csak egyre nehezebb lett, ahogy a sógornő és az anyós szórakozottan uralták a házat.