Larisa és Valeriy házassága az utóbbi időben egyre inkább tönkrement. Valeriy, aki már hónapok óta nem dolgozott, egyre inkább eltávolodott tőle, míg Larisa, aki minden napi problémát próbált kezelni, egyre fáradtabbá vált. Valeriy egész nap a kanapén ült, sörözött, és nem mutatott semmi érdeklődést a családja iránt. Még a háztartásban sem segített, így Larisa egyedül cipelte a terheket.
Egyik este, mikor Larisa egyedül vacsorázott, Valeriy ismét előhozta a szokásos panaszait. “Nem is tudom, miért nem változol. Miért nem figyelsz rám? Hol van a te szépséged? A múltban, ha valamit szerettem benned, az a figyelemfelkeltő megjelenésed volt,” mondta Valeriy, miközben egy üres sörös üveget tett le az asztalra.
Larisa mélyet sóhajtott, majd válaszolt: “Én változtam, de nem úgy, ahogy te szeretnéd. Túl sokat követelsz tőlem, és semmit sem adsz cserébe. Én már nem tudok mindent magamra vállalni.” Valeriy ezt a mondatot figyelmen kívül hagyta, és visszafordult a tévéhez.
Ekkor Larisa úgy döntött, hogy valamit változtat. Rájött, hogy saját magát kell újraépítenie, és nem várhat arra, hogy a férje változzon. Elkezdett edzeni, egészségesebben étkezni, és újra kezdett időt szánni magára.
Miközben Valeriy továbbra is a kanapén hevert, Larisa napról napra erősebbé vált, mind fizikálisan, mind mentálisan. Új ruhákat vásárolt, és elkezdett új barátokat szerezni. A külseje kezdett megváltozni, de ami még fontosabb, hogy magabiztossá vált. Egy este, mikor Valeriy a szokásos panaszait sorolta, Larisa határozottan ránézett és így szólt: “Én már nem vagyok az a nő, aki veled élte le az életét. Elég volt.”
Larisa elindult az új élet felé, és tudta, hogy a változás a kezében van.