Mark Purcell, egy szakács Tampa Bay-ben, egy szürke hétköznap estén valami olyat talált, ami örökre megváltoztatta az életét. Éppen a szemetet vitte ki a templom hátsó udvarán, amikor valami szokatlanra lett figyelmes. A szemeteszsákok között két kis fej bújt ki. Először azt hitte, hogy valami tréfáról van szó, talán játékbabák, de ahogy közelebb lépett, döbbenten rájött, hogy nem játékokról, hanem valódi gyerekekről van szó. Két kisfiú ült a szemétben, egy körülbelül kétéves és egy másfél éves, mindkettő pelenkában. A fiúk láthatóan elhagyatva voltak, és Marknak egy pillanatra elakadt a lélegzete.
Mivel a templom környékén dolgozott, azonnal felhívta a templom lelkészét, Crystal Stewartot, hogy tanácsot kérjen, mi a teendő. Crystal és férje, Ron, gyorsan döntöttek, hogy az éjszakát náluk tölthetik, míg biztosítanak számukra valamilyen segítséget. A templom menzáján már találkoztak a fiúkkal és édesanyjukkal, akik láthatóan küzdöttek az élet nehézségeivel. Crystal elmondta, hogy a fiúk piszkosak voltak és rovarcsípések borították őket, de szükségük volt egy kis szeretetre és gondoskodásra.
A következő napokban a fiúk anyja és a szociális munkás megkérték Crystalékat, hogy álljanak rendelkezésre hosszú távon, hogy a gyerekek ne kerüljenek nevelőszülőkhöz. Crystal és Ron, akik szinte azonnal kötődtek a gyerekekhez, természetesen beleegyeztek, hogy gondoskodjanak róluk. Szerették őket, és szívük szerint biztosítani akarták számukra a családot, amit az anya már nem tudott megadni.
A Stewart házaspár számára a gyerekek nem csupán egy helyettesítő családot jelentettek, hanem egy új élet kezdete volt. Mark is gyakran segített nekik, miközben az ételek készítése mellett a szeretet és gondoskodás is ott volt minden étkezésnél. Az életük egy csodálatos irányba változott, és a két kisfiú egy új esélyt kapott, amiről mindig is álmodtak.