Ólga élete mindig is tele volt kihívásokkal, de miután Igor belépett az életébe, mindent megváltoztatott. Eleinte csak egy segítőkész orvos volt számára, aki segített neki a gyógyulásban, miután sok fájdalmat élt meg. Azonban ahogy teltek a hónapok, egyre inkább rájött, hogy Igor valami többet is jelent számára, mint egyszerű támasz. Ő lett az, akire mindig számíthatott, aki mellett biztonságban érezte magát, és aki segített neki újra felfedezni a boldogságot.
A kapcsolatuk mélyült, és minden egyes nappal egyre jobban megértették egymást. Ólga lassan elkezdte elengedni a múltja fájdalmas emlékeit, és egyre inkább abban bízott, hogy a jövője fényesebb lesz. Igor, akit már régóta megismerhetett, elkezdte érezni, hogy elérkezett az idő, hogy kérdezzen valamit, amire Ólga már régóta várt.
Egy szép reggelen, mikor Ólga és Igor épp a napfényes parkban sétáltak, Igor megállt, és komolyan, de szeretettel kérdezte: „Ólga, szeretném, ha az életem része maradnál. Készen állsz arra, hogy együtt építsük a jövőnket?” Ólga szemei könnybe lábadtak, és csak egy szót tudott mondani: „Igen.” Mivel tudta, hogy Igor mellett otthonra talált, és a kapcsolatuk erősebb volt, mint bármi más.
Ólga édesapja, Anatolij, aki hosszú évek után végre újra találkozott lányával, már megnyugodott. Miután sok éven át próbálta elkerülni a múltját, most úgy érezte, hogy megtalálta a békét. Anatolij bocsánatot kért Ólgától, és mindent megtett azért, hogy bebizonyítsa neki, hogy szeretete valós.
Ólga és Igor, most már teljes szívvel, új utat indítottak el. Együtt tervezték a jövőt, és tudták, hogy a szeretetük mindent legyőzhet.