Nadja izgatottan készülődött a különleges estére. A tükör előtt állva igazította meg a haját, miközben a szobában az izgatott várakozás lengedezett. Artjom, a leendő férje, meghívta őt egy romantikus vacsorára a város legdrágább éttermébe. Kevesebb mint egy hónap volt hátra az esküvőig, és Artjom azt ígérte, hogy ez az este örökre emlékezetes lesz számukra. Nadja boldogan beleegyezett, hiszen a kapcsolatuk alatt soha nem adtak okot a kételyekre.
Első találkozásuk egy közös barátjuk születésnapi partiján történt. Artjom figyelmes, kedves és lovagias volt, és ez azonnal elnyerte Nadja tetszését. A férfi azonnal felajánlotta, hogy taxit hív, és elkíséri őt az ajtóig. Az első randevún egy csokor liliomot hozott neki, amit Nadja nem is titkolt, hogy elolvadott tőle.
A napok múlásával Artjom mindig elbűvölte Nadját, akinek szíve egyre inkább hozzá közeledett. Minden találkozójuk igazi romantikus pillanatokkal volt tele, és Artjom mindig ragaszkodott ahhoz, hogy ő fizessen, hiszen “Egy igazi férfi soha nem hagyja, hogy egy nő pénztárcát vegyen elő.” Nadja, aki hagyományos családból származott, mindig tisztelettel fogadta ezt a gesztust.
Végül Artjom csodálatos módon kérte meg a kezét. Egy naplementés helyszínen, egy bársonydobozban lévő gyűrűvel és pezsgővel. Nadja szinte habozás nélkül igent mondott.
De ahogy elérkezett a várva várt este, Nadja észrevette, hogy Artjom egy kicsit másképp viselkedik. Mikor leülték a vacsorát, Artjom furcsán megjegyezte: “Nem félsz, hogy nem fogsz beleférni a ruhádba az esküvőre?” Nadja meglepődött, de nem hagyta, hogy a megjegyzés elrontja az estéjét. “Mindig így eszem,” válaszolta, miközben próbálta elrejteni, hogy egy kis zavarodottságot érzett. Artjom viszont másképp látta a dolgokat, és a vacsora végére egyre inkább úgy érezte, hogy talán több, mint amit elvárt volna.