A nyári nap meleg fénye aranyozta be az új lakás ablakpárkányát. Hanna végigsimított a frissen festett falon, mintha ezzel is megerősítené magában: ez most már tényleg az övé. Nem az anyjáé, nem a volt férjéé, nem a „családé”, hanem az övé. Egyedül. Az első otthona, amit maga teremtett meg, saját erőből, senkire sem támaszkodva.
A lakásavató szűk körben zajlott: csak a legközelebbi rokonok, némi házi pogácsa, pezsgő, és persze a mindentudó tekintetek. Különösen az anyjáé, aki már az ajtóban beleszagolt a levegőbe, mintha a falak szagából is meg tudná mondani, mennyi volt a négyzetméterár.
— Szép… de messze van mindentől, nem? — szúrta oda elsőként.
Hanna mosolygott, de a szeme sarkában megrebbent valami. A teraszra vezette a vendégeket, ahol már várta őket a terített asztal.
— Gyertek, Peti épp most nyitja ki a pezsgőt.
A koccintások, a nevetések, a túltöltött tányérok mind egy lassan oldódó feszültséget takartak el. A pillanat, amit Hanna már hetekkel ezelőtt megsejtett, végül akkor következett be, amikor az anyja letette a poharat, és odavetette:
— És akkor most már alá is írod az átruházást, ugye?
Csend.
Hanna egy pillanatra megmerevedett. Majd lassan, teátrálisan felegyenesedett, és végignézett a rokonságon.
— Te azt hitted, rád írom a lakást? — kérdezte félmosollyal, és elhúzta a székét. A csend, ami ezután következett, súlyosabb volt, mint bármelyik szó.
Az anyja arca rezzenéstelen maradt, de a keze remegett, miközben a szalvétáját gyűrögette. Senki nem szólt. Peti Hanna mögé állt, egy kézmozdulattal jelezve: most már ketten állnak szemben mindennel.
Később, amikor az utolsó vendég is távozott, Hanna a kanapéra rogyott, és elnevette magát. Nem a vidámság nevetése volt ez, inkább egy megkönnyebbült sóhajé, amely évek óta először tört ki belőle.
— Most már tudják. Ez az én otthonom. Nem kértem engedélyt. Nem fogok bocsánatot kérni.
Peti a kezébe nyomta a házavatón készült egyik képet. A háttérben ott állt Hanna, a saját lakása közepén, kihúzott háttal, diadalmasan.
És ez a pillanat nem volt más, mint a kezdet. Nem a lakás, hanem a szabadság történetének kezdete.