Amikor a férjed anyósa úgy dönt, hogy az otthonodban ő lesz a főnök, de elfelejti, hogy nem egy gyenge nő vagy, hanem egy határozott személyiség, aki rendelkezik kamera felvételekkel – olyankor bizony érdekes fordulatok születnek.
Marina ajtót nyitott és így üdvözölte az anyósát: „Ó, szervusz, Szvetlana Olegovna! Miért nem szólt előre, hogy jössz? Gyere csak be!”
„Szervusz, Marina! Egy kis meglepetést akartam okozni! És Mihály hol van?” – válaszolt az anyós.
„Mihály öt perce ment el, munkára hívták, valami történt náluk. De a meglepetés sikerült!” – mosolygott a meny. „Vegyél le mindent, gyere, én teszek fel teát, beszélgetünk majd egy csészét!”
Marina elküldte Szvetlanát előre, majd elkezdett előkészülni: kinyitotta a szekrényt, elővette a kekszet, a zsemléket és édességeket, két bögrét tett az asztalra, és friss teát főzött.
Az anyós levette a felső ruháját, de nem a konyhát célozta meg, hanem körbejárta a lakást. Nem járt már pár hónapja fiánál, és kíváncsi volt a legutóbbi felújítás eredményére.
Marina követte, és megkérdezte: „Na, mit gondolsz? Tetszik az új lakás?”
„Elmúlt a pénzünk rendesen?” – érdeklődött az anyós elsőként.
„Mai árakon igen, nem kevés,” – válaszolta Marina –, „de nem is a pénz volt a gond, hanem a megfelelő munkások megtalálása. Négy brigádot váltottunk, végül az utolsó dolgozta ki rendesen a részleteket. Igazán profi srácok voltak!”
„És miért nem csináltátok magatok? Így pénzt spórolhattatok volna, hiszen Mihálynak nem kell dolgoznia!” – értetlenkedett Szvetlana Olegovna.
Marina higgadtan válaszolt: „Nem csak otthon ülök, dolgozom is, csak az én munkám távmunkás jellegű, számítógép előtt. A pénz nem csak Mihályé, közös a háztartásunk.”
Az anyós furcsán méregette Marit, majd tovább haladt a lakásban. „És az új dizájn? Egészen más, mint a korábbi!”
„Nem az én stílusom, inkább a sötétebb színek tetszenek,” – mondta Szvetlana –, „de Misi örül neki?”
„Misinak nem volt választása, én terveztem a belső tér kialakítását,” – nevetett Marina.
„Ez meg is látszik,” – dünnyögte az anyós elégedetlenül.
„Nem hallottam jól!?” – kérdezte Marina vissza, de Szvetlana intett, hogy ne foglalkozzon vele.
Aztán rákérdezett Misi hazajövetelére, ám Marina csak annyit tudott mondani, hogy valószínűleg délután három előtt nem lesz otthon, de felhívja őt az érkezésről.
„De miért jöttél egyedül? Hol van Misi apja, Borisz Viktorovics? Nem szoktátok együtt látogatni őt?”
„Dolga volt, ő holnap jön, én pedig egy nappal előtte érkeztem, hogy meglepjem Mihájt,” – válaszolta az anyós.
„Na, akkor igyunk egy csésze teát! Biztos nem reggeliztél még!” – invitálta Marina a konyhába, miközben elővette a süteményeket.
Szvetlana leült, átnézte a kínálatot, majd morgolódva foglalt helyet.
Marina mindkettőjüknek teát töltött, majd megkérdezte: „Miért nem jársz már te sem dolgozni rendesen, Marina? Hisz korábban igen!”
„Minek az, ha otthonról is megoldom a munkámat? A lényeg, hogy nem vagyok haszontalan és nem élek rá senkire, pláne nem a férjemre, mint volt felesége,” – válaszolta Marina határozottan.
Szvetlana azonnal védelmébe vette fiát exét: „Ne beszélj le róla! Az ő családjukban így mennek a dolgok, a nők otthon tesznek-raknak, míg a férfiak dolgoznak.”
„Nem értem, miként lehet valakit azzal vádolni, hogy a másik nyakán ül… Szerintem az ilyen életmód csak rombolja az embert, aki nem dolgozik, az veszíti el önmagát,” – válaszolta Marina.
„Nem ismered őt, ne beszélj rosszat!” – tette hozzá Szvetlana.
„Kiről beszélsz?” – kérdezte Marina.
„Erről a Szvetáról, a fiunk régi barátnőjéről. Te nem ismered, úgyhogy ne csúfolkodj vele!”
„Csak úgy beszélgetek hangosan, nem róla szól a dolog. De amúgy Misi mondta róla, hogy…” – Ava egy pillanatra elhallgatott –, „… hogy eléggé együgyű.”
„Mit jelent az, hogy együgyű?” – kérdezte Szvetlana.
„Hát, hogy nem túl okos. Meg semmit sem tudott csinálni, otthon ült és még enni sem főzött neki!” – vigyorgott Marina.
„És te főzöl neki?” – kérdezte gyanakodva az anyós.
„Ez most komoly?” – kérdezett vissza Marina.
„Pedig csak azt jegyeztem meg, te szoktál vacsorát készíteni a férjednek?”
„Persze, néha én főzök, néha ő, ha én nem érek rá. Minden rendben van.”
„Az sem számít! Szvetka egy egész okos lány, de Misi a primitívebbeket kedveli!” – vonta le a következtetést Szvetlana.
„Én tisztában vagyok vele, hogy többször is próbáltál bántani, de nem értem, hogy miért?”
„Nem kell nekem magyarázkodnom!” – nevetett fel sértően az anyós. „Ez a lakás az én fiamé is, szóval bármit mondhatok itt!”
„Ez az én otthonom is! Kérem, tartsa tiszteletben, és viselkedjen megfelelően!”
„Ez a fiam lakása, tehát az enyém is! Meg jobb lenne, ha elmennél innen, nem akarom még egyszer látni ezt a házban!” – nevetett gúnyosan Szvetlana.
Marina megfeszült, nem számított ilyen pimaszságra. Letette a bögrét és komolyan nézett rá.
Figyelem: Marina határozottan kiáll magáért.
„Szvetlana Olegovna, mielőtt még túl messzire mennénk, hadd figyelmeztesselek! Én egyszerű családból származom, nem olyan, mint a te Szvetlád! Nem fogom tűrni a becsmérlést és a sértéseket! Egyszerű nő vagyok, akár meg is tudlak állítani!”
Az anyós felállt, hogy válaszoljon.
„Csukd be a szád, te öreg mánia!” – vágott vissza Marina. „Nem engedem, hogy lekezeljen engem! Ez nem a te otthonod, és ha kell, kiteszlek innen!”
„Ezt hamar megbánod!” – fenyegetőzött az anyós.
„Én pedig azt bánom, hogy beengedtelek!”
„Ne beszélj nekem így, én vagyok az idősebb, tisztelni kell!”
„Az életkor nem garancia a tiszteletre, főleg, ha így viselkedsz.”
„Mondom, hogy ne állíts be nekem!” – csattant fel az anyós, az asztalba ütött. „Jobb, ha nem hozol ki a sodromból! Nem félek tőled!”
„Hol lehettél? Milyen világban éltél? Csak a férjed hátán!” – mondta Marina.
Az anyós magánakciót tervezett, meg akarta fogni Marinát, de az ügyesen elhajolt.
Marina megfogta Szvetlanát, és erősen maga felé rántotta. Az anyós elvesztette az egyensúlyát, padlóra esett és felkiáltott.
Marina nem bántotta tovább, inkább elővette a telefonját és gyorsan tárcsázta férje számát.
„Misi, itt vagyok! Anyád váratlanul itt van, és agresszív! Siess haza!”
„Mikor jött? Ők csak két hét múlva akartak jönni! Mi történt?”
„Nem értem! Anyád nekem támadt, ép ésszel nem bírok! Siess haza, mert nem bízom benne, hogy sokáig el tudok menekülni előle!”
„Mi történt pontosan? Miért támadt rád?”
„Nem tudok most mesélni, majd később, nézd meg a kamerákat! Ott meglesz minden!”
Ekkor kijött az dühös anyós a konyhából. Marina csak nevetett belül, miközben Szvetlana egy zombiként támadt rá.
„Nyugalom, kérlek, ne bosszants!”
„Megfojtalak, mielőtt hazajön!” – üvöltötte az anyós.
„Kérem, ne jöjj hozzám közel! Nem foglak többé tiszteletlenül kezelni, de maradj nyugodt!”
Az anyós nem hallgatott, újra támadott, de Marina kikerülte, és a bejárati ajtó felé rohant. Gyorsan felvette a papucsot, hátával az ajtónál állt.
Szvetlana újra rá támadt, de Marina elhajolt, és erővel kidobta az anyóst a lakásból, aki a lépcsőn kiterült. Marina gyorsan összeszedte a kabátját és cipőjét, majd becsapta az ajtót. Utána nevetni kezdett, mert nem tudta elfojtani a felgyülemlett feszültséget.
Kívül azonban Szvetlana kihívó szavakkal kiabált, majd üvöltött és az ajtót döngette.
Pár perccel később Mihály megérkezett, és megtalálta anyját az ajtó előtt.
„Mit csinálsz itt, anya?”
Szvetlana elkezdte a maga verzióját mesélni arról, hogy Mari bevadult rá, fenyegette, majd kirakta az otthonából.
Mihály dühbe gurult, és először a feleségét akarta számon kérni, de Marina csak annyit mondott neki, hogy nézze meg a lakásukban felszerelt kamerák felvételeit.
Ahogy Mihály nézte a videókat, megrökönyödött. Az anyja által elmondottaknak semmi köze nem volt a valósághoz.
Az anyós Mihály jelenlétében már nem volt ilyen harcias, inkább áldozatot játszott, és várta fiától az ítéletet. Remélte, hogy Mihály végre elzavarja Marinát.
Azonban a lakás közös tulajdonuk volt, és Mihály nem tudta ezt megtenni. Végül kérte anyját, hogy menjen el, és elvitte őt a pályaudvarra.
Szvetlana út közben próbálta magyarázni, hogy csak jót akart fiának, de Mihály határozottan kijelentette, hogy amíg bocsánatot nem kér a feleségétől a viselkedése miatt, addig ne látogassa őt többé.
Az anyós nagyon megsértődött, kiabált, de Mihály szilárdan kitartott álláspontja mellett. Szvetlana többé nem ment hozzá látogatóba, és ezt az utasítást egyértelművé is tette fiának:
- „Amíg a feleséged ilyen goromba és nagyképű, nem jövök a házadba!”
Ezzel nagy szívességet tett Marinának.
Ez a történet jól mutatja a határozottság és az önbecsülés fontosságát, valamint azt, hogy milyen nehéz lehet a családi kapcsolatok kezelése konfliktushelyzetekben. Ugyanígy rámutat arra, hogy az őszinte kommunikáció és a bizalom elengedhetetlen a békés együttéléshez.