Márta úgy döntött, hogy meglepi a férjét, Attilát, egy hétvégi kirándulással, hogy kiszakadjanak a mindennapok rutinjából. A házasságuk már évek óta nem volt tökéletes, de próbálták megmenteni. Attila egy neves jogászcég vezetője volt, és sosem volt ideje semmire. Még hétvégente is a munka vette el az idejét. Márta mindig megértette, hogy fontos a férje karrierje, de most úgy érezte, valamit tenniük kell a kapcsolatukért.
Reggel, ahogy felkelt, Attila már nem volt otthon. A reggeli csendet csak a kávéfőző hangja törte meg, miközben Márta az ablakból kinézve azon tűnődött, mi történt velük. Hiszen csak néhány nappal korábban még együtt vacsoráztak, és Attila azt mondta, hogy hamarosan több időt szán rájuk.
Este, mikor végre hazaért, Márta csendben várt rá. Amint belépett az ajtón, észrevette, hogy a ház hangulata más. A levegőben valami feszültség volt. Attila gyorsan letette a táskáját, és mosolygott.
„Pár perc, drágám, csak átöltözöm” – mondta, de valami a hangjában most más volt.
Márta csak bólintott, de közben valami kezdett kibontakozni benne. A napok során egyre több apró részlet kezdett kirajzolódni, amit eddig figyelmen kívül hagyott. Attila telefonja mindig zárt volt, és az utóbbi időben egyre többször mondta, hogy találkozói vannak, amelyek sokáig eltartanak.
Márta elhatározta, hogy ma nyomozni fog. Amikor Attila a fürdőszobában volt, egy pillanatra megnézte a telefonját, amit véletlenül ott hagyott. Az üzenetek között egy név ragyogott: Zsófia.
Zsófia volt az egyik régi iskolai barátja, akivel mindig beszélt, de most valami furcsa volt. Egy üzenet volt ott, amelyben Zsófia azt írta: „Hozd el nekem a dokumentumokat, amit tegnap kértem. Meglátjuk, hogy mi történik utána.”
A szívét szorongás öntötte el, miközben az üzeneteket olvasta. Mi folyik itt? És miért titkolta el Attila előle? Ahogy ezek a kérdések egyre jobban feszítették, elhatározta, hogy mindent kiderít.
Este, amikor Attila hazaért, Márta már tudta, mit kell tennie.