Enikő türelmetlenül hallgatta férje bejárati köszöntését. Amint belépett a lakásba, kabátot és cipőt sem levéve, máris kijelentette: – Enikő! Komolyan kell beszélnünk… A férfi arca komoly volt, szemei izzottak, és az egész testével a felfedezés izgalmát sugározta. Enikő, aki egy pillanatra megdermedt, érezte, hogy elérkezett a pillanat, amitől már évek óta tartott. „Nézd, most jön … Read more
A kis ház, ahol gyermekkoromban éltem, tele volt szeretettel és nevetéssel. A Duna partján állt, és minden reggel a friss levegő és anyám lángosának illata töltötte be az otthonunkat. Apám mély hangja minden este mesélt kalandjairól, és mindennap boldogok voltunk. Három tagú családunk örökké tartó meseként tűnt, de a sors mindig meglep bennünket, mikor a … Read more
Mészáros Zita sosem gondolta volna, hogy kisfia, Áron, egyik napról a másikra szinte felismerhetetlenné válik. A gyermek, aki addig boldogan kelt reggelente, vidáman öltözött, és alig várta, hogy találkozzon kis barátaival a bölcsődében – most zokogva kapaszkodott az anyjába minden reggel, mint akinek az egész világa összeomlott. – Kérlek, anya, ne vigyél! – zokogta újra … Read more
A hajnal még álmosan nyúlt el a város felett, amikor a repülő ablakán át először pillantottam meg az ismerős, európai tájat. Franciaország volt az úti cél – apám utolsó nyughelye. A gép ereszkedni kezdett, és én először hónapok óta úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. Nehéz szívvel hagytam hátra mindent. De nem volt más választásom. … Read more
Első pillantásra minden hétköznapinak tűnt. Az apa erős, hallgatag ember, volt erdész. A lánya csendes, sápadt, tizenkét év körüli lány, mindig kócos copfban, és a padlót nézi. A falu szélén laktak, közvetlenül az erdő szélén. A ház régi és rozoga, mellette egy sötét, időtől elsötétített istálló. Belül nincs semmi figyelemre méltó: szerszámok, széna, pár tyúkól. … Read more
Két fárasztó, otthontól távol töltött hónap után, amelyet apám betegágyánál töltöttem, végre visszatértem… Csak hallottam, amint valaki kulccsal kinyitja a zárat. Egy fiatal nő lépett be a lakásba, mintha a hely úrnője lenne. Amikor magyarázatot kértem, a válasza elhűlt: – Mikhail odaadta a kulcsot. Két hónap után a kórházban anyámmal, miközben ő vigyázott apámra, egyetlen … Read more
Anyám sokáig küzdött a rákkal. Végtelen csata volt, amikor még diák voltam egy főiskolán, nem messze otthonról. Mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz. Anyukám volt a legjobb barátnőm, ezért soha nem haboztam: ott kellett lennem neki. Mindig. Egészen a végéig. Emlékszem a napokra, amikor éjszakákká váltak össze – minden a fájdalom, a remény és a … Read more
Soha nem gondolkodtam sokat a sorson, amíg nem találkoztam Kathyvel. Három hónapja belépett az életembe, és néhány hét múlva a világom lett. Az emberek őrültnek neveztek, amikor egy hónap elteltével megkértem, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy minden a helyére került. Reklámok Ugyanaz az életszemléletünk, a síelés iránti szenvedélyünk, és még a tudományos-fantasztikus regények … Read more
A San Franciscóba tartó repülésem már a kezdetektől nem ígérkezett könnyűnek. A 14 hónapos kisfiam, aki alig bírta elviselni a repülőgépen uralkodó szűk helyet és a zsúfoltságot, folyton nyugtalan volt, és gyakran sírt. A többiek tekintete mintha egyenesen rám szegeződött volna, és úgy éreztem, hogy mindenki azt gondolja, nem vagyok képes kezelni a helyzetet. A … Read more
— Ildikó, nincs pénzem! A legutolsó apróval is tegnap segítettem Natikának! Képzeld, két gyermeke van! — Anna néni szomorúan letette a telefont. A lányának mondottak olyan dolgok voltak, amiket jobb lett volna elfelejteni. — Miért kellett így történnie? Férjemmel három gyermeket neveltünk, mindent megtettünk értük. Mindegyikük diplomás, jó munkával. De most, hogy öreg vagyok, nincs … Read more