19 éves vagyok, és az életem eddigi legnagyobb ajándékát kaptam meg: szülők lettünk. Az első reakciók nem voltak éppen támogatóak. A családunk tagjai azt mondják, hogy túl fiatalok vagyunk, és nem készültünk fel erre a nagy felelősségre. Bár szomorú, hogy nem kaptunk gratulációt, mi mégis úgy érezzük, hogy a világ legboldogabb emberei vagyunk.
A mi kis családunk most egy új fejezetet kezdett, és bár sok kérdőjel és kétely kíséri a jövőnket, semmi sem tántoríthat el bennünket attól, hogy szeretetben és boldogságban neveljük fel a kisbabánkat. A kis kezek, amik most még szorosan ragaszkodnak hozzánk, már most a legnagyobb erőforrásunk, ami mindent megváltoztatott.
Nem volt könnyű belevágni ebbe a kalandba ilyen fiatalon, de úgy érezzük, hogy készen állunk. Az első mosolygós pillanatok, az édes csendes éjszakák, és az összebújós reggelek mindent megérnek. Lehet, hogy nem mindenki ért meg minket, de mi tudjuk, hogy amit csinálunk, az a legjobb dolog, ami történhetett velünk.
Ha van lehetőséged, kérlek, hagyd itt egy kedves szót. Egy-egy támogató üzenet, egy bátorító szó segíthet minket abban, hogy még erősebben haladjunk előre, és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Még ha a világ nem mindig ért meg, mi tudjuk, hogy a szeretet és a család a legfontosabb.