Sal Garfield épp egy hosszú nap végén ült a cukrászdájában, fáradtan bámulva a frissen sült sütemények üvegvitrinjét. Reggel óta dolgozott, és már a hatodik kávéját kortyolgatta, mikor belépett Janie Metcalf. A lány, aki hét éves volt, és aki az apró, vékony testével mindig valahogy észrevétlen maradt, most mégis ott állt, kezét az üvegre téve, miközben a finom süteményeket nézte.
„Ne tedd a kezed az üvegre!” – kiáltott Sal. A hangja épp olyan rideg volt, mint amilyen a reggelei. Janie hátraugrott, és gyorsan elhúzta a kezét. „Elnézést kérek,” mondta szomorúan. „Anya mindig azt mondja, hogy a legjobb vörös bársonytortát csinálja.”
„Igen, igazat mondott,” válaszolta Sal, egy halvány mosollyal, miközben a vitrint bámulta. „És ha szeretnéd, el is vihetsz egyet. De figyelmeztetlek, nem olcsó.”
Janie halványan bólintott, majd elővette a zsebét, és egy apró halom apró pénzt tette a pultra. Sal elgondolkodva nézte a kis halmot. „Ez éppen csak a torta egyik szeletére elég, ha egyáltalán…” – mondta, de Janie nem engedte el.
„De ez anyukám kedvence. Ő most kórházban van. Ma van a születésnapja, és szeretném meglepni őt egy szelettel.” – Janie hangja elcsuklott, ahogy az édesanyja iránti szeretetet próbálta kifejezni. „Szeretném, ha boldog lenne.”
Sal, bár kezdetben mogorván reagált, valami megenyhítette a szívét, ahogy látta Janie őszinte fájdalmát. A lány tekintete és a szomorúság, ami a szemében tükröződött, mélyen megérintette őt.
„Várj itt egy pillanatot!” – mondta halkan, és eltűnt a hátsó részlegben. Pár perc múlva visszatért egy tálcával, amin egy gyönyörűen díszített vörös bársonytorta díszelgett. „Ezt vidd el, és mondd meg az anyádnak, hogy én készítettem.”
Janie örömteli könnyekkel köszönte meg, és sietett el, hogy meglepje az anyját a tökéletes tortával. Sal mosolygott, és nézte, ahogy a lány boldogan távozik.
Ask ChatGPT