Karl, az özvegy apa, nehéz időszakon ment keresztül. Miután felesége meghalt ikrei születésekor, szembe kellett néznie azzal a kemény valósággal, hogy egyedül neveljen két kislányt. Az építőipari vállalatnál végzett műszakok és a mindennapi szükségletek miatt nem tudta kifizetni a pénzét. Amikor megsérült a lába, minden rosszabbra fordult: már nem tudta folytatni a fizikai munkát, és egy szupermarketben kellett pénztárosként dolgoznia. De a fizetése még a számlák kifizetésére sem volt elég, és Karl napról napra küzdött a családja eltartásáért.
Egy nap, miközben vacsorát készített, Mrs. Jones, a szomszédja, meglátogatta őt sütivel. Amikor meglátta az ikreket a kanapén feküdni, párnákkal körülvéve, elkomolyodott. “Karl, miért nem veszel egy kiságyat a lányoknak?” – kérdezte kedvesen. “Nem engedhetem meg magamnak” – válaszolta egy sóhajjal –, “Nincs pénzem.”
A mindig nagylelkű Mrs. Jones azt javasolta neki, hogy próbálja ki a hétvégi bolhapiacot. „Gyakran előfordul, hogy az anyák eladják a gyerekeik holmiját. Talán találsz egy jó áron kiságyat” – mondta. Karl, akit ez nem győzött meg, elfogadta Mrs. Jones ajánlatát, hogy menjenek vele.
A hétvégén Karl és Mrs. Jones végre találtak egy kiságyat. Régi volt, de masszív és mutatott rajta némi öregedés jeleit, de Karl számára tökéletes volt. Mrs. Jones felajánlotta, hogy hazaviszi és kitisztítja, mielőtt használják. Miközben a fát rendezgette és kiszedte a régi párnát, egy borítékot talált alatta elrejtve. Kíváncsian kinyitotta. A benne talált levél szóhoz sem jutott:
„Ha ezt olvasod, örülök, hogy megvetted ezt a kiságyat. De van egy meglepetés számodra, elrejtve a Station Roadon, a 93-as házban.”
Karl megdöbbenve úgy döntött, hogy utánajár a titokzatos nyomnak. Azon a napon otthagyta a lányokat Sharon szomszédasszonynál, és útra kelt. Vajon mit talál a 93-as házban?