Arina fáradtan lépett be a lakásba, és azonnal megérezte a nyomasztó csendet. Ma nem volt kedve vitatkozni, de tudta, hogy a nap végén ismét ugyanaz vár rá. Maria megint eljött.
Még a cipőjét sem vette le, ahogy belépett a szobába. A szekrényt már nyitva találta, a sógornő pedig épp egy gyönyörű selyem blúzt húzott elő.
„Tényleg nem bánod, ha kölcsönkérem ezt?” – kérdezte Maria, miközben lenézett a blúz árát figyelve.
Arina érezte, hogy a türelme kezd elfogyni, de próbált nyugodt maradni.
„Ez a saját pénzemből van. Nem fogom kölcsönadni” – válaszolta határozottan.
Maria nem törődött a válasszal, és tovább kutatott. A fülbevalók, amiket anyjától kapott, már az asztalon hevertek, és Maria egyre inkább úgy viselkedett, mintha mindent joga lenne elvinni.
Arina, aki az előző tapasztalatokat már jól ismerte, próbált higgadt maradni. „Ne csináld ezt, Maria” – mondta végül, miközben ránézett a férjére, Kostyára.
„Nem kell túlzásba vinni, Arina. Az öcsémnek fontos az interjú, hadd vegye el” – mondta Kostya, mintha nem is hallotta volna a feszültséget a szobában.
Arina szemeiben ott volt a kétségbeesés, de nem tudott tovább hallgatni. „Az előző alkalommal is elvitte anyám ékszereit. Nem fogom hagyni, hogy a feleségem folyamatosan elvegye, amit nem neki adtam.”
Kostya sóhajtott. „Kedvesem, túlreagálod. Miért nem próbálod meg megérteni őt?”
Arina, miután nem kapott megfelelő támogatást, elindult a kijárat felé. „Ha úgy döntöttél, hogy a családod minden problémáját figyelmen kívül hagyod, akkor én nem maradhatok itt.”
Este, amikor már csendben hazatért, elhatározta, hogy változtatnia kell. Felhívta anyját, és egy sürgős látogatást szervezett.
„Mamához megyek. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam” – mondta, miközben csomagolt. A ruhákat és ékszereket becsomagolta, hogy mindent megmenthessen, amit két év alatt felhalmozott.
Miután mindent elrendezett, elment a mamához, és mesélte el a történteket. Az anyja csendben hallgatta, majd csak annyit mondott: „Jól tetted, hogy nem hagytad annyiban. De most már erősebb leszel.”
Arina, miután kipihente magát, érezte, hogy végre visszanyerte önállóságát.