Anna mindig is tisztában volt vele, hogy a börtön nem a legjobb hely az ember számára. De amikor bekerült, nem sejtette, hogy a legnagyobb kihívást nem a börtön, hanem az orvosa jelenti. Paul, a börtönorvos, aki évek óta dolgozott itt, nemcsak szakmája iránti szenvedéllyel, hanem a rabok feletti hatalom iránti vággyal is rendelkezett. Anna nem volt különleges számára, de valami mégis más volt benne. A fiatal nő szépsége azonnal felkeltette az érdeklődését, és Paul hamar rájött, hogy mindent megtehet, amit akar.
Eleinte Anna próbálta megvédeni magát, de hamarosan rájött, hogy minden ellenállás csak még rosszabbá teszi a helyzetét. A börtön szabályai nem kedveztek neki, és a többi rab gyorsan figyelmeztette: Paulnak hatalmas hatalma van, és semmi sem állhat az útjába. Így Anna, bár belsőleg lázadt, végül engedett.
Paul nap mint nap biztosította számára a legjobb körülményeket. A rabok tisztelettel bántak vele, és az őrök sem zaklatták. Anna számára talán ez volt az egyetlen pozitívum: hogy nem kellett minden nap szembenéznie Paullal. De nem volt menekvés, és minden este el kellett mennie hozzá.
De a dolgok váratlanul megváltoztak. Anna egy másik intézetbe került, és Paul, aki mindenáron próbálta megőrizni hatalmát, nem tudta megakadályozni a távozását. Még az igazgató sem tudott magyarázatot adni rá.
A börtön új igazgatója, Jenő Boriszowitsch, érkezése után Paul úgy döntött, hogy alkalmazkodik az új rendszerhez. Bár még mindig hatalmas befolyása volt, próbálta a háttérből irányítani a dolgokat, miközben eljátszotta a reformer szerepét. Segített a változásokban, és Jenő hamarosan a bizalmába fogadta. Mindez Paul számára tökéletesen alakult.
A börtönben a fegyelem szigorúbbá vált, és Paul, bár háttérbe vonult, nem hagyta, hogy bármi is veszélyeztesse a pozícióját. Egy nap, mikor a dolgok úgy tűntek, hogy végleg megoldódnak, valami váratlan dolog történt.