Patricia 62 éves volt, amikor először érezte meg a kis rúgást a hasában. Egy élet telt el anélkül, hogy valaha is azt hitte volna, még anya lehet. Az orvosok mindig azt mondták: “Lehetetlen.” Ő pedig elhitte. Egészen addig a csendes, márciusi napig, amikor a késői menstruáció nem jött meg — és a teszt pozitív lett.
Patricia nem tudta, sírjon vagy nevessen.
– Ebben a korban? – kérdezte magától, miközben a tükörben nézte egyre kerekedő hasát. Még önmagának is szokatlan volt ez az új test. Az emberek nézték. Suttogtak. Volt, aki gratulált, volt, aki sajnálkozott.
– Mit fognak gondolni a barátaim? – suttogta férjének, Alannek.
– Azt, hogy bátor vagy – válaszolta, és megfogta a kezét. – Én pedig büszke vagyok rád.
A szülés nem volt könnyű, de a pillanat, amikor először a mellkasára tették a kisfiút, mindent felülírt. Nevét Gabrielnek adták – „Isten hírnöke”. Patricia úgy érezte, valóban egy ajándékot kapott az élettől.
Most Patricia 79 éves. Gabriel 17 múlt, magas, fekete hajú fiú, aki imád zongorázni és robotikával foglalkozik. Az iskolában néha meglepődnek, amikor Patricia megjelenik egy szülői értekezleten.
– A nagymamája jött? – kérdezték régen. Most már mindenki tudja: ő az anyukája. És Gabriel nem szégyelli.
– A legbölcsebb, legerősebb ember, akit ismerek – mondta egyszer egy projektbemutatón. – Mindenki másnak húsz éve volt felkészülni egy gyerekre. Anyámnak egy élete volt. És mégis, tökéletesen csinálta.
Patricia néha fáradtabb, néha nehezebben kel fel reggel. De minden nap hálás: a fiáért, a késői csodáért, a bátorságért, hogy vállalta.
És amikor megnézi Gabrielt, tudja: sosem volt jobb idő anya lenni, mint akkor, amikor mindenki azt hitte, már elkésett vele.