Értéktelen szolgálója volt a számára, ezért elment egy másikért. De amikor visszatértem, egy váratlan választ kaptam.
Kinga gyermekkora óta ugyanazt hallotta a nagymamájától és az édesanyjától: „A mi családunkban a nők mindig szenvedtek a szerelem miatt.” Az üknagymama huszonkét évesen özvegyült meg, a nagymama elvesztette a férjét a gyárban, az anya pedig egyedül maradt a babával, amikor Kinga alig hároméves volt. Bár Kinga nem hitt a családi átokban, legbelül mindig félt, hogy a szerelme is csak könnyeket fog fakasztani. De melegről, otthonos otthonról, férjről és gyerekekről álmodott.
Hirdetések
Egy gyárban ismerkedett meg leendő férjével, Krzysztoffal, ahol csomagolóként dolgozott. Egy másik osztályon dolgozott, de gyakran ebédeltek ugyanabban a menzában, és így ismerkedtek meg. Minden gyorsan történt: néhány randi, egy lánykérés, egy esküvő. Krzysztof beköltözött a nagymamájától örökölt kétszobás lakásába. Anya addigra már meghalt. Eleinte nyugodtnak tűnt az élet: két fia született. Kinga gondoskodott a családról: főzött, mosott, és nevelte a gyerekeket. A férj dolgozott és pénzt hozott a házba, de egyre ritkábban jött haza, és a beszélgetések is megritkultak közöttük.
Amikor Krzysztof elkezdett későig dolgozni maradni, és fáradtan, valaki más parfümjével az ingén tért vissza, minden világossá vált. Kinga félt közvetlenül megkérdezni – a gondolat, hogy egyedül marad két gyerekkel, megrémítette. De egy napon már nem bírta tovább:
– Gondolj a gyerekekre, kérlek!
Néma maradt. Hideg pillantás szavak helyett. Reggel még a reggelihez hozzá sem nyúltam.
– Csak arra vagy jó, hogy szolgának legyél – mondta undorral.
Egy héttel később egyszerűen elment, összepakolta a holmiját és becsapta az ajtót.
– Ne hagyj el minket, kérlek! – kiáltotta Kinga a folyosón. – A gyerekek nem élhetnek apa nélkül!
„Hiteltelen szolga vagy” – ismételte meg távozás közben. A fiak hallották ezeket a szavakat. Két fiú, akik a kanapén ültek és átölelték egymást, nem értették, mit csináltak rosszul. Miért ment el apa? Mi a hibájuk?
Kinga nem hagyta magát megtörni. A gyermekei kedvéért élt. Takarítónőként dolgozott, bejáratokat most, nehéz vödrökkel cipelte a vizet, olvasni tanította a fiait, és kézzel mosta a ruhákat, amikor a mosógép lerobbant. A fiúk segítettek és gyorsan felnőttek. Elfeledkezett önmagáról, a vágyairól és az álmairól. De a sors, mint oly sokszor, most is tartogatott meglepetést.
Egy nap a boltban elejtett egy zacskó teát. Az idegen felvette és elmosolyodott:
– Segíthetek cipelni?
– Nincs rá szükség – válaszolta automatikusan.
– Úgyis segítek – mondta, miközben már átvette a vásárolt holmikat.
Wojtek volt a neve. Elkezdett minden nap ugyanabba a boltba járni, majd elkezdte hazakísérni, és hamarosan segített a bejárat takarításában is. A gyerekek eleinte óvatosak voltak, de Voitek türelmesnek és kedvesnek bizonyult. Az első közös vacsoránkra tortával és fehér rózsákkal jött. A legidősebb fiú mosolyogva megkérdezte, hogy kosárlabdázott-e már valaha. Wojtek nevetett:
– Játszottam az iskolában, de tönkretette a felnőtt életemet.
Később bevallotta:
– Túléltem a balesetet. Lassan beszélek és másképp mozgok, mint korábban. A feleség elment. Attól tartok, azt kívánod majd, bárcsak ne lennék itt.
– Ha a gyerekek boldogok veled, maradj – mondta Kinga egyszerűen.
Ajánlatot tett, és kérte, hogy beszélhessen a fiaival:
– Talán igazi apa leszek nekik.
Este Kinga mindent elmagyarázott a fiúknak. Szorosan megölelték.
„Apánk elment és megfeledkezett rólunk” – mondta a fiatalabb. – Nagyszerű lenne, ha lenne egy igazi apukánk. Az, aki marad.
Így Wojtek a családjuk részévé vált. Ott volt, tanította a fiúkat focizni, segített a házi feladatokban, polcokat javított, viccelődött és támogatta őket. A fiak barátai meglátogatták őket teázni. A ház újra megtelt élettel. Évek teltek el. A fiúk férfiakká nőttek fel. Tomek beleszeretett, és tanácsért fordult Wojtekhez. Abban a pillanatban megszólalt a csengő.
Krzysztof a küszöbön állt.
– Azért jöttem, hogy rendbe tegyem a gondolataimat – motyogta, és az ajtóra nézett, amit a legkisebb fia az előbb becsapott előtte.