Amikor Lili és Léna megszülettek, a kórház csendes szülészeti osztályán még senki sem sejtette, hogy a két aprócska, tökéletesen szimmetrikus arcú kislány fotója néhány hét múlva bejárja a világot. A nővér, aki először karjába vette őket, csak annyit mondott:
— Olyanok, mintha tündérek lennének, egyenesen egy meséből.
Az anyjuk, Zsófia, csak mosolygott, de már akkor tudta, hogy valami egészen különleges kezdődött. A fotókat először csak a családnak töltötte fel, majd ismerősök osztották meg, aztán bloggerek, influenszerek… és mire észbe kapott, az ikrek közösségi média-profilja több százezer követővel büszkélkedhetett.
De a hírnév árnyékot is vet.
Tízéves korukra Lili és Léna már nem csak fotókon szerepeltek, hanem reklámkampányokban, divatbemutatókon, sőt, filmekben is. Együtt nőttek fel a kamerák kereszttüzében, miközben a gyermekkoruk fokozatosan elhalványult.
Tizenhét éves korukban valami eltört.
Lili egy reggel csendben levette a sminket, amit alig nyolcéves kora óta viselt fotózásokra. A tükörbe nézett, és nem ismerte fel magát. Léna ekkor már hónapok óta pszichológushoz járt — titokban. A látszólag tökéletes életük mögött ott rejtőzött a valóság: a nyomás, az elvárások, és az a kérdés, amit senki sem tett fel nekik:
— Mit szeretnétek ti valójában?
Ma, húszévesen, Lili szobrász, Léna környezetvédelmi aktivista. A közösségi médiát elhagyták, csak néha tűnnek fel — őszinte, egyszerű képeken, mosollyal, amely nem a kamerának szól, hanem egymásnak.
Kisbetűs mondatrészlet:
nem volt már fontos, mit gondolnak mások
Nagybetűs mondatrészlet:
A TÜKÖRBEN VÉGRE SAJÁT MAGÁT LÁTTA, NEM EGY IKONT
Szeretnél egy alternatív, drámaibb verziót is? Vagy inkább egy mesés, fantáziával átszőtt változatot?