A legidősebb fiú – talán tizenhárom lehetett – még mindig a Wi-Fi-jelszót követelte, míg a legkisebb, egy totyogó kislány, már a rózsabokor alá pisilt.
„Nagyszerűen indul…” – suttogtam magamnak, miközben a házam ajtaját kinyitottam, és útjára indítottam életem legmeghökkentőbb nyári kalandját.
Első nap:
A nappali három perc alatt úgy nézett ki, mintha egy óvodát robbantottak volna fel benne. A fiúkat külön kellett választani, mert a középső kettő összeveszett azon, ki használhatja először a fürdőszobát. A Wi-Fi-jelszót a plafonra ragasztottam, de csak akkor adtam oda, ha valaki elmosogatott. Az első sírás huszonkét percen belül bekövetkezett – nem a gyerekeké. Az enyém volt. Csendben, a kamrában.
Második nap:
Tervet kellett készítenem. És bosszút.
Megírtam a „Nancy néni nyári túlélőtábor” szabályzatát:
Reggeli torna.
Napi egy óra kézműves foglalkozás.
Egy tábortűz-mese (amit én találok ki, de mindig a Wi-Fi használatáról szól és a benne lakozó démonokról).
Napi csendes pihenő. 18 év alattiaknak.
Nincs panasz.
Takarítás = jutalom (pl. extra lekvár, esetenként túlélés).
A gyerekek először nevettek. Aztán másnap reggel hatkor egy síppal ébresztettem őket. Katonás sorban álltak a reggeli torna alatt.
Ötödik nap:
Megtanulták, hogyan kell kertet kapálni, mosni, és kenyeret sütni. A Wi-Fi? Még mindig plafonon. A jelszó naponta változott, csak verssel lehetett megszerezni.
A legnagyobb fiú, akinek korábban a „bármikor bármilyen képernyőt” volt a vallása, most füvet nyírt, miközben halkan dudorászott valamit Bach-tól. A kicsik körülöttem sündörögtek, és „Nancy néni” lettem, de most már tisztelettel.
Két hét múlva:
Lillian megjelent. Smink nélkül, zaklatottan, és… sírt.
„Jessicaék lemondták az utat. Brian eltűnt egy francia jógaoktatóval. Én… én nem bírom már a magányt!” – zokogta az ajtómban.
A ház mögül halk éneklés hallatszott. A gyerekek épp színpadi próbát tartottak: saját mesét írtak rólam, „Nancy néni kalandjai az Idióták Földjén” címmel.
– Lillian – mondtam mosolyogva, – bármikor beugorhatsz… de a jelszóért mondj egy hexametert.
Lillian pislogott. A gyerekek rám néztek. Az összes.
És akkor értette meg: ezt a csatát elvesztette.