A történet hőse, Jennifer, csendben ült a kanapén, miközben a férje, Oliver, éppen a fürdőszobába ment. Az este nyugodt volt, egy régi filmet néztek, amit mindketten szerettek. A fénnyel megvilágított nappali melegsége és a film sejtelmes zenéje ellenére valami szokatlan feszültség ült a levegőben, amit Jennifer nem tudott teljesen elhessegetni.
Ekkor történt meg, amiért nem is sejtette, hogy fel fogja borítani az egész világát. A laptop hirtelen sípolva bejelentette, hogy új e-mail érkezett, és Jennifer, mintegy véletlenül, rápillantott a képernyőre.
A fénylő tárgysor rögvest megragadta a figyelmét. A férje neve ott volt, a küldő pedig nem más, mint a férje munkahelye. A tárgyban annyit írtak: Szilveszteri buli – Fehér Parti.
Jennifer hirtelen megállt. Azonnal elolvasta az üzenetet. A szavak, amelyekben az email fogalmazott, egyre inkább különösnek tűntek:
„Kedves Mr. Oliver, Örömmel értesítjük, hogy hamarosan jön a szilveszteri buli! Öltözködési kód: Fehér Parti. Hozhat egy plusz személyt (a feleségét). Cím…”
Jennifer szíve kihagyott egy ütemet. A férje cége, ahogyan mindig is említette, sosem engedett plusz vendégeket a céges rendezvényekre. Emlékezett arra, hogy Oliver többször is panaszkodott, hogy mennyire zavarja, hogy a céges rendezvényekre sosem hozhat magával másokat. Most mégis valami más volt.
De ez nem volt az, ami igazán meglepte.
Amikor elolvasta még egyszer, egy szó ragadt meg benne: hozhat egy plusz személyt. Ez nem csupán egy egyszerű vendég, hanem „a feleségét” említették. Bár Jennifer tisztában volt vele, hogy az ő férje soha nem titkolna előle semmit, valami mégis nem stimmelt. Miért volt ez ilyen különleges, hogy a férje neve mellett, „hozhat egy plusz személyt” szerepelt? És miért most? Miért az ő tudta nélkül?
Jennifer szíve hirtelen felgyorsult. Mi történik itt? Az évek alatt, amióta együtt voltak, Oliver mindig teljes mértékben nyílt volt vele. Ez a titok valami új volt, és most egy éles kérdést tett fel benne: Ki lehet az a plusz személy?
A férje még mindig a fürdőszobában volt, amikor Jennifer gyorsan felállt, és a laptopot közelebb húzta magához. Az e-mailt alaposan átvizsgálta. Csak a cím, az időpont és egy üdvözlés szerepelt rajta, semmi más.
A kérdés a levegőben lógott, és Jennifer szinte hallotta, hogy a válasz ott van a képernyőn, de valamiért nem találta.
A következő napokban az e-mail gondolata, mintha egy örvényként, egyre inkább elmélyült benne. A férje, akit már évek óta ismert, még sosem hozott fel ilyen titkokat. Vagy talán… talán ő sem tudott róla, hogy mi is zajlik a háttérben.
Jennifer úgy döntött, hogy elmegy a szilveszteri bulira, hogy tisztázza magában a dolgokat. És ahogy megérkezett az esemény helyszínére, egy hideg borzongás futott végig a testén. Az elegáns szállodai helyszín ragyogott a fényekben, és a vendégek vidáman beszélgettek, mintha mi sem történt volna.
Ahogy belépett a rendezvényterembe, megpillantott egy ismerős arcot. Egy nő állt a terem egyik sarkában, szinte észrevétlenül, de mégis valami sugárzott belőle. Hosszú haj, elegáns fekete ruha, és egy olyan kifinomultság, amelyet Jennifer nem tudott hová tenni. Az a nő… mintha már valahol látta volna.
A nő észrevette őt, és egy halvány mosollyal biccentett. Jennifer arca sápadt lett. A nő valamiért úgy tűnt, mintha ő is része lenne annak a titoknak, amelyről eddig nem tudott semmit.
És akkor hirtelen minden kiderült. Aznap este minden darabkára a nagy rejtélynek.
A férje, Oliver, valóban nem mondott el mindent, de nem azért, mert titkolózott. Hanem mert a dolgok sokkal bonyolultabbak voltak, mint bárki el tudta volna képzelni.