Enikő türelmetlenül hallgatta férje bejárati köszöntését. Amint belépett a lakásba, kabátot és cipőt sem levéve, máris kijelentette:
– Enikő! Komolyan kell beszélnünk…
A férfi arca komoly volt, szemei izzottak, és az egész testével a felfedezés izgalmát sugározta. Enikő, aki egy pillanatra megdermedt, érezte, hogy elérkezett a pillanat, amitől már évek óta tartott. „Nézd, most jön a középkorú válság!” – futott át a fején, miközben egy mély sóhajjal leült a kanapéra, és figyelmesen nézte férjét, akit már rég nem látott ilyen komolynak.
Ahogy a férje folytatta, Enikő a közös életük képeit látta elötte, mint egy filmszalagon. Az első találkozásuk, ahogyan az interneten megismerkedtek, hogyan alakult a kapcsolatuk anélkül, hogy bármelyikük is túl sokat mondott volna. Enikő mindent úgy érzett, ahogy a férje azt akkoriban megálmodta. Egy teljesen szokványos kezdés, amit mindketten felfújtak a reményeikkel és álmaikkal. Kicsit meghazudtolva a valóságot, úgy tűnt, minden gördülékenyen alakult – a kis családi élet, a közösen felépített otthon.
De most, itt állt a férje, és a következő pillanatban szinte kipattant belőle:
– Szerelmes vagyok!
Enikő szíve hevesen dobogott, de próbált hidegvért tartani, miközben kívülről egy halvány mosolyt erőltetett az arcára. Mégis, valahol mélyen, ott volt a kérdés: Ki lehet az, akit már hónapok óta figyel? Az a férfi, akit minden apró hibájával és tökéletlenségével szeretett? Ki az, aki elvitte a férje figyelmét?
Férje hangja szakította meg a gondolatait:
– Látod, annyira klassz, annyira puha, annyira szép… és annyira hasonlít rád!
Ekkor Enikő szemei elhomályosodtak, és teljesen megdöbbent, mikor férje előhúzott egy szürke patkányt. A patkány rózsaszín orra és áttetsző fülei voltak, szemei pedig gyöngyszerűek, mint valami kis kincs.
A férfi boldogan mutogatta új kedvencét, és Enikő torkában elakadt a szó. Az a patkány… nem is tudta, hogy sírjon, vagy nevessen. A férje, akit olyan sokáig ismert, akivel közös jövőt építettek, most egy kis patkányba volt szerelmes.
Enikő ült ott, és ahogy a férje boldogan beszélt a patkányról, egy csipetnyi boldogságot érzett magában. Miért is ne? Az élet olykor furcsa módon keveri az érzelmeket. Minden, amit elvárt volna, az most egy kis szürke patkányba sűrűsödött. És valahol mélyen belátta: talán mindkettőjük élete csak egy nagy, szürke patkányos mese.