Zsófia már hosszú hónapok óta egyedül élt. A férje hat éve elhagyta, és lánya is elköltözött, amikor férjhez ment. Két szempontból is magányosnak érezte magát: a ház üres volt, és a szeretet is mindinkább egy emlékké vált. Mégis, nem adta fel a reményt, hogy valahol, valakiben megtalálja azt, akivel ismét teljes lehet az élete.
Zsófia negyvenkét éves volt, ami egy nő számára szép kor – azt mondták, ez a második fiatalság. Kiváló háziasszony, remek szakács, mindenki dicsérte az uborkáját és a paradicsomját. Az erkélyén sorakozó üres befőttesüvegek viszont azt jelezték, hogy egyedül már nem volt kinek főznie.
„Nem halhatok meg magányosan!” – mondta Zsófia a barátainak, akik gyorsan rávilágítottak, hogy talán ideje újra férjet keresni. Egyikük még egy ügynökséget is ajánlott neki, „Legjobb férj” néven. Zsófia először kicsit megmosolyogta az ötletet, hiszen soha nem hitte volna, hogy ügynökségnél keres majd párt, de a negyvenkét éves kor már bizony egyre nyugtalanítóbb lett. A nagymama régi órája hangosan kattogott a falon, mintha minden pillanatot figyelt volna.
Így hát Zsófia belépett az ügynökség ajtaján. A málnaszínű szemüveget viselő hölgy kedvesen üdvözölte, és elmagyarázta, hogyan működik a dolog: a férfiakat egy hétre hozzájuk rendelhetik, hogy eldöntsék, valóban az ideális pár-e számukra. Zsófia először nevetett a dolog furcsaságán, de izgalommal töltötte el a gondolat: „Miért ne? Talán itt megtalálom az igazit.”
Öt jelöltet állítottak össze számára, Zsófia pedig egy kisebb összeget fizetett, majd sietett haza. Az első este már meg is érkezett az első férfi. Zsófia felvette a zöld ruháját, és még a régi gyémánt fülbevalókat is elővette, hogy elegánsan fogadhassa a vendéget.
A férfi, aki megérkezett, pontosan úgy nézett ki, mint a képen. Elegáns volt, és a rózsák, amelyeket hozott, szépen díszítették az asztalt. Zsófia szívében már akkor felvillanyozódott a remény, hogy talán ő lesz az. Mégis, ahogy a vacsora folyt, és Zsófia igyekezett a legjobb formáját hozni, a férfi észrevételei kezdtek kiábrándítóvá válni. A saláta túl sós volt, a libasült kemény, a bor pedig „olcsónak” tűnt. A férfi gyorsan felállt, és érdeklődve kezdte nézegetni a lakást. Zsófia csalódottan nézte, ahogy elhagyja az otthonát.
Másnap újabb próbálkozás következett. A második férfi borozott, szinte alig foglalkozott Zsófiával, csak a meccset akarta nézni. Zsófia ezt sem bírta elviselni, és ismét egyedül sírdogált éjszaka.
A harmadik férfi egy teljesen más típus volt: nem volt szép, kabátja régi, cipője sáros, és nem igazán tűnt törődőnek. Azonban udvariasan megdicsérte Zsófia főztjét, és ezt követően meglepetésére megjavította a nagymama óráját, amely régen már nem működött rendesen. Zsófia ezt egy igazi pozitívumnak látta, talán ő lesz az igazi férfi az életében.
Az éjszaka folytatódott, de amikor a férfi elkezdett horkolni, Zsófia már nem tudott pihenni. Az egész éjszakát szenvedve töltötte, próbálva elaludni a férfi zajos horkolása mellett. Reggel, mikor a férfi távozott, Zsófia biztos volt benne, hogy ő sem az igazi.
Végül elérkezett a negyedik férfi, aki úgy tűnt, hogy más világban él: a horgászat, a túrázás és a szabadság voltak számára fontosak. Zsófia érezte, hogy ez sem fog működni, ahogy a férfi hajlandó volt a konyhában dohányozni és a hamut az orchidea cserepébe szórni. Aztán, ahogy Zsófia szellőztetni kezdte a konyhát, egy fáradt sóhajjal megértette: ez sem lesz jó.
Másnap reggel Zsófia felébredt, a nap világított be a szobába, és végre megértette, hogy az igazi boldogság ott rejlik, hogy ő maga jól van. Nincs szüksége több férfira, és úgy érezte, hogy most már teljes és szabad. Elővette a telefont, és a „Legjobb férj” ügynökség hívását hallva dühösen kiáltott:
„Töröljenek a listáról! Senki többé! A legjobb férj az, aki nincs!”
És nevetve nyitotta ki a függönyt, hogy élvezze a szabad, boldog életet, amit újra megtalált magának.