A történetem tegnap egy váratlan fordulattal kezdődött. A szeretőmmel éppen egy szállodába tartottunk, amikor a bejáratnál észrevettem az apósom autóját. Egy pillanat alatt eluralkodott rajtam a pánik, hiszen nem voltam felkészülve arra, hogy találkozzak vele ilyen helyzetben. Mivel biztos voltam benne, hogy ha meglát, nem úszom meg könnyen, azonnal elmagyaráztam a szeretőmnek, hogy ma nem lesz semmi, és hogy inkább kerüljük el a bajt.
Ő csalódottan bólintott, és elment. Miután ő távozott, a frusztrációm hatására az első dolgom volt, hogy dühösen nekimentem a szálloda tükrének, és összetörtem mindkét darabot. Teljesen kiborultam, de tudtam, hogy valamit ki kell adnom magamból. Egy órával később hazamentem, próbáltam lenyugodni, de valahogy még mindig nem tudtam elengedni a helyzetet.
Másnap elmentem hozzá, hogy megpróbáljak némi humort csempészni a történetbe, és együtt nevessünk a dologban. A férfi, akivel találkoztam, a tegnapi események után már nem volt olyan vidám. Mivel nem tudtam megállni, rákérdeztem: “Mi van veled? Olyan, mintha mérges lennél.” Erre ő csak válaszolt, és a hangja egyre keményebbé vált: “Hogyan ne lennék mérges? Tegnap…”
Én azonban nem értettem, hogy mi a probléma, és próbáltam enyhíteni a helyzetet, de a düh és a csalódottság teljesen eluralkodott rajta. Végül rájöttem, hogy talán mégsem volt jó ötlet humorral enyhíteni a helyzetet. Aztán mindketten csöndben ültünk, próbálva feldolgozni a tegnapi történteket, de az is biztos, hogy nem leszünk már ugyanazok a személyek, mint akik tegnap reggel voltunk.