Maxime egy gazdag és sikeres üzletember volt, aki egy hatalmas felhőkarcoló legfelső emeletén élt. Bár mindene megvolt – pénz, hatalom, elismerés –, élete üresnek tűnt. A siker mögött ott húzódott a magány, amelyet semmi sem tudott elűzni. Egyedül volt, és úgy érezte, hogy mindent elért, de semmit sem kapott, amit igazán szeretett volna.
Egy napon hallott egy különös női történetről. Katia, egy fiatal nő, aki szembenézett a halállal, mivel egy halálos betegséggel küzdött. A fotói és a hírek róla mind lenyűgözték Maxime-et: sötét haj, mély, vonzó tekintet, egy mosoly, ami mindent elmondott. De nemcsak a szépsége ragadta meg, hanem az a különleges erő, ami körüllengte. Azt mondták, hogy Katia már nem fél a haláltól, mert úgy érzi, nincs mit veszítenie.
Maxime felvette Katiát, hogy egy kicsit szórakozzon, hogy átélje, milyen is igazán élni. De Katia nem volt az, akire Maxime számított. Miután belépett az irodájába, elmondta neki, hogy ha játékot akar belőle, akkor inkább hagyja őt békén. Egyenrangú félként tekintett Maxime-ra, aki meglepődött, de egyben tisztelte is őt.
Egy hónap alatt Katia szinte mindent megváltoztatott Maxime életében. Elvitte őt galériákba, főzni tanította, és olyan dolgokat mutatott neki, amiket a pénz nem vásárolhat meg: a reggeli kávé illatát, a friss levegőt, a csillagos ég alatt töltött csendet. Egyik este, mikor a tetőn nézték a csillagokat, Katia hirtelen megdermedt.
„Mi történt?” – kérdezte Maxime, aggódva.
„Megtaláltak…” – válaszolta Katia suttogva, és Maxime egy pillanatra megfagyott, ahogy a csend eluralkodott közöttük.