A férjem titokban használt a bankkártyámat – a repülőtéren lelepleződött a hűtlenség

Advertisements

Kárlosz és én már hét éve házasok vagyunk, és egy kisgyermek örömét éljük. A házasságkötésünk napjától fogva mindig úgy hittem, férjem nyugodt, szorgalmas és megbízható ember. Míg Kárlosz irodai munkát végzett, én online értékesítéssel foglalkoztam, és stabil bevételekre tettem szert. Mindketten rendszeresen hozzájárultunk a közös családi költségvetéshez, de ahogy a vállalkozásom fejlődött, a bankkártya elsősorban az én nevemen szerepelt. Kárlosz ismerte a hozzá tartozó PIN-kódot, de soha eszembe sem jutott, hogy egyszer visszaélhet vele.

Advertisements

Az utóbbi időben Kárlosz viselkedése jelentősen megváltozott. Gyakran késő este érkezett haza, mindig túlórára vagy ügyféltalálkozóra hivatkozva. A telefonját soha nem engedte a kezeiből, és nem engedte, hogy bárki hozzáférjen. Bennem az aggodalom nőtt, ám bizonyítékot nem tudtam szerezni.

Egy éjszaka, miközben ő zuhanyzott, a telefonja megcsörrent az asztalon. Véletlenül elém tárult egy üzenet: „Ne felejtsd el előkészíteni az útlevelet, holnap indulunk nyaralni, alig várom már!” A szívem összetört. Remegő kézzel megnyitottam az üzenetet, és rájöttem, hogy már megvette a repülőjegyeket és lefoglalta a luxusszállodát – mindezt az én bankkártyámmal fizette ki titokban.

Kellemetlen nevetés tört fel belőlem. Az éjt nappallá téve végzett munkám, hogy a családunk megélhessen, ezt a pénzt pedig ő egy másik nő luxusára fordította kihasználva a bizalmamat.

Aznap éjjel képtelen voltam elaludni, azon gondolkodtam, miként bizonyítsam be hűtlenségét. Nem akartam otthon botrányt okozni, hogy a gyermekünk ne sérüljön, de nem engedhettem, hogy ő és szeretője a munkám eredményét széthordja. Hirtelen egy ötlet támadt a fejemben – egy jól átgondolt terv.

A másnap reggel korán kelt, elegánsan felöltözött, és így szólt hozzám:

– Néhány napos üzleti útra kell mennem, lehet, hogy nem tudok majd sokat kommunikálni, vigyázz a gyerekre, rendben?

Én csak halványan mosolyogtam, és egyszerűen annyit mondtam:

– Mm-hmm.

Eközben titokban felhívtam egy barátnőmet, aki az repülőtéren dolgozik, és arra kértem, ellenőrizze Kárlosz járatának adatait. Nem sokkal később visszajelzett: Kárlosz valóban vett jegyeket Cancúnba, indulás délben.

Úgy döntöttem, elmegyek a repülőtérre. Nem kerestem balhét, csak személyesen akartam megbizonyosodni, hogy nem tagadhatja le többet a történteket.

Ahogy sejtettem, megláttam, amint kézen fogva egy fiatal, elegáns, ragyogó nő szökkent fel a repülőtéren, mintha boldog pár lennének. Öklöm szorult össze, hogy visszatartsam a haragomat.

Miután befejezték a becsekkolást és már menni készültek az útlevélellenőrzéshez, hirtelen leállította őket egy hatósági személy. Hangja hideg és határozott volt:

– Sajnálom, de a jegyvásárlás során használt kártyán csalás gyanúja merült fel. Kérem, kövessenek be minket a hivatalba, hogy tisztázzuk a helyzetet.

Kárlosz lesápadt, mozdulatlan maradt, míg a nő félelemmel nézett rá:

– Mi történik? Nem azt mondtad, minden rendben van?

Odaléptem, és nyugodtan kijelentettem:

– Ez a kártya az enyém. Engedély nélkül használta, hogy téged elvigyen nyaralni.

Az egész repülőtér zúgolódni kezdett. Az emberek gúnyosan bámultak, susogtak egymás között.

Kárlosz alig tudta kimondani:

– Én… csupán ajándékba akartam adni neki egy utazást, nem akartam rosszat…

Keserű nevetéssel válaszoltam:

– Rossz szándék nélkül? És azzal, hogy a feleséged és a gyermeked pénzét lopod el, hogy egy másik nőt kényeztesd?

Nem volt válasza. A hatósági személy aláíratott vele egy jegyzőkönyvet, és tájékoztatta, hogy az ügyet csalás miatt továbbíthatják az ügyészségnek.

A nő dühösen nézett rá, és felkiáltott:

– Azt mondtad, gazdag vagy, de valójában a feleséged pénzéből élsz! Megcsaltál!

És ott hagyta szégyenében a férfit.

Kimelegítettem a pillantásom egy utolsó alkalommal, bár fájt, mégis eltökéltséget éreztem:

– Ettől a naptól nincs több közös közöttünk. Viseld a következményeit.

Elfordultam és távoztam, magam mögött hagyva a könyörgő tekintetét.

Azon a napon könnyek között voltam, mégis felszabadultnak éreztem magam. Rájöttem, hogy aki képes megbántani a család bizalmát, és a felesége pénzét egy másik nővel költeni, azt nem lehet megbocsátani.

Hazamentem, és szorosan átöleltem a gyermekünket. Ő ártatlanul mosolygott, semmit sem sejtve. Megfogadtam, hogy innentől erősebben élek, és minden szeretetemet neki szentelem.

Az élet elvehet egy rossz férjet, de soha nem szabad elveszíteni az önbecsülést és a saját magunkba vetett hitet.

Advertisements

Leave a Comment