Laura mindössze kilenc éves volt, de a világ, amit ismert, gyorsan megváltozott. Élete nem a mesék és a boldog befejezésről szólt. Apja hirtelen szívinfarktusban hunyt el, és azóta Laura és az édesanyja, Lucy, mindennap küzdöttek a túlélésért. A gyász és a veszteség mindkettejüket megviselte, de míg Laura számára a világ egyre sötétebb lett, Lucy számára a fájdalom mindent elborított. Az ital, amely kezdetben csak menekülésnek tűnt, lassan uralta Lucy életét, és mindent elvett tőle, amije volt. Mégis küzdött. Megpróbált mindent megtenni, hogy helyreálljon, hogy a lánya biztonságban legyen, és újra felépítse az életüket.
Egy hideg, esős csütörtök reggel kezdődött, amikor már az is elviselhetetlenné vált, hogy az éjszakát egy elhagyott hirdetőtábla alatt töltötték, összegömbölyödve egyetlen pokrócba. Éhesen indultak el a Szent Márk-templom felé, remélve, hogy találnak egy kis segítséget, egy meleg reggelit. A járdán sétálva, az esőcseppekkel dacolva, Laura egyszer csak megpillantott valamit a szemétkosár mellett. Egy tárgy, ami nem illik oda. A szemétben, részben vizes levelek alatt, egy bőr pénztárca hevert.
– Nézd, anya – suttogta Laura, miközben lehajolt, és megfogta a pénztárcát.
Lucy, bár fáradt és lehangolt volt, követte a lány tekintetét, és megdermedt, amikor meglátta, mi van a kezében. Egy pillanatra nem mondott semmit, csak mély lélegzetet vett.
– Tedd vissza – mondta végül, hangja kicsit fáradt, de mégis határozott.
Laura keze remegett, és a pénztárcát szorongatta. A kisgyerek szemei kíváncsian fürkészték a nehéz bőr pénztárcát, amely tele volt készpénzzel. Benézett, és látta, hogy bankkártyák, illetve egy ezüst névjegykártya is volt benne, amelyen a következő név szerepelt: Gregory H. Turner, Ügyvéd.
Laura felfigyelt a névre, és valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Még nem értette, miért, de egy biztos volt: ez nem a gyerekkorának a valósága. A pénz, amit látott, mindent megváltoztathatott volna.
– De anya… – suttogta újra, miközben szinte könyörgött. – Ez sok pénz… és talán segíthetne nekünk.
Lucy halkan sóhajtott. Tudta, hogy a kísértés ott van, hogy elfogadják, és talán új életet kezdhetnének, de valami mégis visszatartotta. Az értékek és a tisztesség, amiket mindig is próbált átadni a lányának, most fontosabbak voltak, mint bármi más.
– Tudom, hogy éhesek vagyunk, és hogy szükségünk van rá, de ez nem a miénk – mondta végül, miközben a lány kezére tette a kezét. – Tedd vissza, Laura. Ne hagyjuk elvinni mások dolgait, még ha nagyon is szeretnénk.
Laura arca elkomorult, de végül elengedte a pénztárcát. Ahogy visszafordultak, elindultak a kártyán szereplő cím felé, amit nem ismertek, de ami most valahogy vonzotta őket. Talán az a férfi, akinek ez a pénztárca volt, segíthetne nekik. De még nem tudták, hogy egyetlen apró döntésük örökre megváltoztatja életüket.
Ahogy a címhez közeledtek, egy fényes irodaház előtt álltak meg. Az épület modern volt, és nagyon más, mint bármi, amit eddig láttak. Az ajtó előtt egy portás ült, aki érdeklődve nézett rájuk. Lucy bizonytalanul lépett oda, és megkérdezte, hogy láthatnák-e Gregory H. Turnert.
A portás egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott, és beléptek az épületbe. A lifthez vezető folyosó hosszú és tágas volt, és Laura szinte megdöbbent a környezet fényűzőségétől. Mégis, valahol mélyen tudta, hogy helyes döntést hoztak. Az ajtón belépve, az irodában egy magas, komoly férfi ült az íróasztalánál.
Gregory H. Turner volt ő. Az ügyvéd, akinek a névjegyét találták.
– Kérem, üljenek le – mondta, miközben figyelmesen végignézett rajtuk. – Mondják el, mi hozta önöket ide.
Lucy szemei könnyekkel teltek meg, és ahogy elmondta nekik, hogyan találták meg a pénztárcát, a férfi figyelmesen hallgatta őket. Laura tekintetében nem volt csalás, csak őszinte, gyermeki jóság. Elmondták neki, hogy mindössze segítséget kértek, de soha nem akarták elvenni azt, ami nem az övéké.
A férfi hosszan hallgatott, majd végül megszólalt.
– Megleptek engem. Az, hogy visszahozták, amit megtaláltak, rendkívüli. Ilyen őszinteség ritkán fordul elő – mondta, miközben a fiókjából elővett egy borítékot. – Ezt a kis összeget önöknek adom. Nem sok, de talán segíthet.
Gregory H. Turner nemcsak pénzt adott nekik, hanem egy lehetőséget is. Néhány nap múlva, egy meleg reggelen, egy telefonhívás változtatta meg az életüket. Az ügyvéd segített nekik munkát találni, egy új élet kezdetét adta, mindössze azért, mert Laura és Lucy nem hagyták figyelmen kívül a jóságot, amit az életükben megtaláltak.
Ez a kicsi, tisztességes tett, amit egy apró kétségbeesés inspirált, olyan változást hozott, amit nem is álmodtak volna. A szeretet és az őszinteség ereje hozott el nekik mindent, amit elvesztettek, és az új életüknek az alapjait.