Frankie története mindig is különleges volt számomra. Négy hónapos korában találtam rá a menhelyen, és egyből éreztem, hogy ő lesz a társ, akire mindig is vágytam. Az életem szörnyű fordulatot vett, amikor a szüleim autóbalesetben meghaltak. Azóta is fájdalmasan emlékszem arra az ürességre, amit a veszteségük hagyott. De Frankie mellett valahogy mindent elfelejthettem, ő lett a világom.
Néhány hónapja új fejezetet kezdtem az életemben, amikor Leslie-hez költöztem. Ő a barátnőm, és bár az új együttélés izgalmas volt, Frankie még mindig a legfontosabb dolog volt az életemben. Egyik nap, miközben dolgoztam, Leslie hívott, hogy beszélni szeretne velem. Mikor hazaértem, döbbenten álltam a nappaliban: Frankie sehol sem volt.
Leslie nyugodtan, szinte hidegen mondta: „Ó, Frankie? Visszakerült a menhelyre. Tényleg azt hitted, hogy hagyom, hogy egy kutya legyen a jövőnkben? Túl sokat aggódtál körülötte.” A levegőben valami furcsa feszültség volt, és az érzelmeim hirtelen átváltoztak dühössé.
Nem gondolkodtam sokat. Azonnal kimentem a menhelyre, hogy visszakapjam Frankie-t. De amint beléptem az ajtón, a szívem hevesebben kezdett verni. Frankie ott volt, és egy másik kutyával játszott. Ám ekkor valami furcsa történt. A menhely vezetője oda jött hozzám, és egy másik kutya fotóját mutatta.
A fotón egy kutyus, aki ugyanúgy nézett ki, mint Frankie, de fiatalabb volt, épp abban a korban, amikor őt elhoztam. Ekkor jöttem rá: Frankie nem az én kutyám volt. Ő egy másik kutya, és a valóság, amit én ismertem, csak egy illúzió volt. Az életem, amit az elmúlt öt évben éltem, egy csodálatos, de hamis történet volt.