Sokat álmodoztunk feleségemmel arról, hogy bővítsük családunkat. Amikor azonban megtudtuk, hogy gyermekünk nem lehet, elfogadtuk, hogy hárman maradunk: ő, én és a vidám, öt éves lányom, Szófia, aki előző házasságomból származik. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy gyermeket – meggyőződésünk volt, hogy minden kisgyerek megérdemli a szeretetet és egy meleg otthont.
A nagy napon izgatott szívvel léptünk be az árvaház kapuján. Ott Marina Petrovna, a kedves intézményvezető fogadott bennünket. Egy rövid beszélgetés után egy játékterembe vezetett, ahol gyermekek nevetése töltötte be a levegőt. Leültünk közéjük, együtt kirakóztunk, történeteket meséltünk. Mindegyik gyerek megérintette a szívünket, de vártuk azt a különleges kapcsolatot, amit nehéz szavakkal kifejezni.
Egyszer csak enyhe érintést éreztem a vállamon. Amikor megfordultam, egy aprócska kislány állt előttem, akinek szemeiben rögtön észrevettem Szófia pillantását. Elképedtem, amikor felfedeztem a hold alakú anyajegyet a csuklóján – ugyanúgy, mint a lányomon. Szívem hevesen vert, mintha álmodnék.
A kis lány félénken elmosolyodott, majd így szólt:
– Te vagy az új apukám? Egyszerűen tudom.
Hangom remegett, amikor megkérdeztem:
– Hogy hívnak?
– Angelinának – válaszolta halkan.
Angelina neve mélyen megérintett, hiszen az az én korábbi feleségem által tervezett név volt, akiről azt hittem, hogy soha nem lehetett gyermekünk. Szívem hevesen vert, így azonnal felhívtam Lízát. Amint felvette, suttogtam neki:
– Van itt egy kislány… teljesen úgy néz ki, mint Szófia. Ugyanaz az anyajegy is megvan nála. Angelina… tudsz valamit erről?
Hosszú csend után Lisa remegő hangon bevallotta:
– A válás után ikreket szültem… Egyedül voltam, nem bírtam egyedül. Muszáj volt egyiket örökbe adnom.
– Angelina a mi lányunk – suttogtam könnyek között. – Ő a családunk része.
Lisa halkan hozzátette:
– Tudom. Kérlek, szeresd őt mindkettőnk nevében.
Végeztünk a beszélgetéssel, letérdeltem Angelina elé, és megfogtam a kis kezét.
– Igen, Angelina. Én vagyok az apukád.
Feleségem átkarolt bennünket, és halkan mondta:
– Vártunk rád.
Amikor hazahoztuk Angelinát, Szófia ott állt az ajtóban, erősen szorítva kedvenc plüssmackóját. Először meglepődve és kissé felkészülten nézett rá, majd az arca felderült, és odarohant a kislányhoz:
– Te vagy a testvérem!
Azóta elválaszthatatlanok – két szív, amely közös kalandot él meg.
- Az együttlét napi nevetéssel és titkokkal telik.
- Öt évvel később otthonunk megtelt szeretettel és álmokkal.
- Angelina érkezése bizonyítja, hogy a szeretet nemcsak kapukat nyit meg, hanem csodákra képes.
Fontos tanulság: Az igaz szeretet képes legyőzni minden akadályt, és családunkat olyan egységgé kovácsolja, amelyben a remény és a boldogság egyaránt otthonra talál.
Ez a történet rávilágít arra, milyen sokszínűek lehetnek az élet váratlan eseményei, és arra ösztönöz, hogy nyitott szívvel fogadjunk minden gyermek iránti szeretetet.