Szvetlana és Szergej nehéz helyzetben voltak. A hónapok óta húzódó pénzügyi problémák és a háztartási gondok egyre jobban megviselték őket. Szergej, aki mindig másokon segített, most a saját háza körüli teendők mellett próbált boldogulni. A mosógép elromlott, a hűtő üres volt, és a hitelt sem tudták kifizetni. Mindeközben a ház küszöbén ott állt a szorongás, és Szvetlana szinte mindent magára vállalt.
“Miért nem kértél kölcsönt valakitől?” kérdezte Szvetlana, miközben a gyerekek ruháit mosta. A férje nem tudott válaszolni, hiszen tudta, hogy a családja már így is sokat segített, és most már nem szeretett volna mások terhére lenni.
Szergej megpróbálta hívni a nővérét, Galinát, hogy segítsen, de Galina válasza nem volt éppen kedvező. “Miért nem hívod a szüleidet? Miért nem kérsz tőlük kölcsönt, amíg a tartozásokat rendezni tudod?” kérdezte nevetve, miközben a háttérben gyermekek kacagása hallatszott.
Galina szavai, bár kedvesnek tűntek, egyre inkább irritálták Szvetlanát. Úgy érezte, hogy mindig csak mások segítenek, míg a saját családja, aki mindenben számíthatott egymásra, csak tette a dolgát.
Pár nap múlva Szergej és Szvetlana elindultak a házukba, amikor Galina és családja váratlanul megérkeztek. Az autó tele volt csomagokkal, és mindenki örömmel köszöntötte őket. “Milyen szép házatok van!” – kiáltotta Galina, miközben hatalmas mosollyal átölelte a családtagjait.
Szvetlana, bár próbálta visszafogni magát, mégis úgy érezte, hogy Galina mindig túl sokat vár el. „Hát, nem mintha nem vártam volna, de hogyan fogunk mindent elférni?” – motyogta maga elé, miközben segített kipakolni a csomagokat.
A vendégek érkezése azonban felborította a ház csendjét, és új feszültséget hozott a család életébe. Most már Szvetlana tudta, hogy a dolgok nem változnak, ha nem ő irányít. Az őrület folytatódott, de a család egy pillanatra mégis újra egyesült.