Első ránézésre semmi különös nem volt aznap. Gálna Aleszjevnának és gyermekeinek, Katjanak és Sashának, egy kellemes nyári napot kellett eltölteniük a város szélén egy kis pihenőhelyen. Séta közben a tájat figyelték, miközben Sashának hirtelen eszébe jutott egy történet, amit még gyerekkorában meséltek neki.
A család elindult a park közepén található padok felé, ahol egy-egy csepp napfény átszűrődött a fák ágai között. Sashának és Katjának mindig jó kedve volt, amikor szüleik történeteket meséltek a régi időkről, amikor még gyerekek voltak. Gálna Aleszjevnát mindig lenyűgözte, hogy mennyi emlék fűződik a régi fényképeikhez.
Ahogy elhelyezkedtek a padokon, Katja felfigyelt egy különleges fotóra, amit valaki a közelben készített. Kétségbeesetten mutatta Sashának, hogy nézze meg. „Nézd, ott van valami, ami garantáltan visszarepít a gyerekkorodba!” – mondta lelkesen. A fényképen minden rendben volt, mintha egy átlagos pillanatot örökítettek volna meg. Azonban egy apró részlet elbújt a szemük előtt.
Sasha próbálta kitalálni, mi az, ami olyan különleges ebben a fotóban. Katja azzal viccelődött, hogy ha megtalálják, az azt jelenti, hogy igazán legendás gyerekkoruk volt. Ahogy jobban megnézték, mindketten rájöttek: a fényképen lévő kis apróság valóban visszarepítette őket a régi, boldog időkbe.
Végül a két testvér megosztotta a titkot édesanyjukkal is, aki elismerte, hogy valóban sok szép emlék kötődik a gyerekkorukhoz, amit semmi sem tud eltüntetni. Gálna Aleszjevnának az a pillanat különösen fontos volt, mert ráébredt, hogy minden egyes apró emlék érdemes arra, hogy megőrizzék őket.