Lena és Marina nyugodtan sétáltak a parkban, élvezve egy ritka csendes napot. A nap sütött, az őszi levelek táncoltak a szélben, és egy pillanatra Elena könnyednek érezte magát, mintha a világ megállt volna körülöttük. De ez a békés pillanat brutálisan megszakadt Marina kiáltásával.
— Anya, ott egy bácsi, aki rosszat tesz egy kislánynak!
Elena azonnal a bokrok felé fordult, a szíve hevesen vert. Ott egy ijesztő jelenet bontakozott ki. Csak annyi ideje volt, hogy megfogja Marina kezét, miközben az elméje a múlt sötét emlékei felé terelte.
Az évek alatt az életük megváltozott. Valaha, Vadim mellett, minden egyszerűnek tűnt. Ő volt a családuk pillére, akire mindig számíthatott. De egy napon a falak leomlottak. A bizalom, ami olyan szilárdnak tűnt, lassan elenyészett egy olyan árulás következtében, amit nem látott előre.
Vadim, akit szeretett, már nem volt az a megbízható férfi, akinek hitte. A viták egyre gyakoribbá váltak, és a férje egyre távolodott. Egy titkos viszonyba kezdett a titkárnőjével, Alissával, egy fiatal nővel, aki tudta, hogyan manipulálja a férfiakat.
Egy nap Alissa bejelentette Vadimnak, hogy gyermeket vár tőle. Vadim, összezavarodva, nem tudott hogyan reagáljon.
— Biztos, hogy az én gyermekem? — kérdezte, nem is sejtve, milyen fájdalmat okoz ezzel a nőnek.
Alissa nem hagyta annyiban. Tudta, hogyan irányíthatja a helyzetet, és mindent elrendezett, hogy vadul reagáljon. Minden egyes lépést előre megtervezett, és pontosan tudta, hogy mi fog történni.
Néhány nap múlva Elena kompromittáló fényképeket talált a táskájában. A sokk erős volt, egy szúrás a szívében. A kétségek elárasztották az elméjét, és arra kezdett gondolni, hogy talán a házassága csak egy illúzió volt, egy ideál, amelyet ő épített magában.
A konyhájában, könnyekkel a szemében, Elena elmondta bánatát a barátnőjének, Lioubának.
— Nem lehet Vadim… Ő sosem tett volna ilyet.