Az elveszett fiú története: Árulás, elkeseredés és remény
Philippet már iskolás koruk óta szerette Elizabeth, és közös jövőt terveztek maguknak házasság formájában. Azonban a fiú édesanyja, Angelina Semyonovna, aki a kórház szülészeti osztályát vezette, nem helyeselte fia választását. Hosszú ideje egy Christinának nevezett ápolónőt pártfogolt, akit nem csak a kórházi dolgozók, hanem betegek is kedveltek. A lány egy orvoscsaládból származott, és Angelina úgy gondolta, ő lenne a megfelelő partner fia számára.
Philippet beíratták az orvosi egyetemre, míg Elizabeth idegen nyelvek iskolájába járt, hogy az anyjához és nagymamájához hasonlóan angol tolmács váljon belőle. Az osztálytársak a tanulmányi év kezdete előtt egy hétköznapot a természetben ünnepeltek, ahol Philip családi nyaralójában több hétig maradtak, és nem akarták elhagyni a helyet. Mégis a leckék elkezdődtek, ezért fel kellett készülniük.
Ősszel Liza megosztotta Philippel a várandósság hírét.
„Terhes vagyok. Hogyan fogsz erre reagálni?”
Philip viccesen válaszolt:
„Hát szerinted? Természetesen a karjaimban viszlek az anyakönyvi hivatalba.”
A lány azonban aggódott:
„Nem vagyok egyedül, és már nehéz vagyok.”
Philip pedig viccelődve közölte, hogy ő erős sportoló volt, így könnyűnek érzi Lizát. Ugyanakkor a tanulmányaikat illetően tudták, hogy az iskolában változások lesznek, hiszen Elizabeth várandósan nem tudja majd ugyanúgy folytatni a tanulmányait.
A következőket beszélték meg:
- Elizabeth várandóssága miatt valószínűleg egy év szünetet tart az egyetemen.
- Ő átvált távoktatásra, ahogy az anyja is tette annak idején.
- Az esküvő után Philip az ő lakásukba költözik, elfogadva a helyzetet.
Philip és Elizabeth beadták az esküvői szándékuk bejelentését az anyakönyvi hivatalban, majd hazamentek. Elizabeth lakásán vendégek várakoztak, köztük a lány apjának egy barátja családjával, valamint hatalmas meglepetésként megjelent Alexander, a fiú, aki tizenhat éves volt, de idősebbnek tűnt koránál.
Amikor Philip hazatért, elmondta a szüleinek a hírt az elkövetkező esküvőről. Angelina Semyonovna azonban nem tetszését fejezte ki, és este elindult Elizabeth szüleihez, hogy rendetlenséget okozzon. A bejárati ajtónál többször csöngetett, de senki sem nyitott neki. A család a nappaliban zenét hallgatott, amely hasonlított a csengő hangjára, így nem vették észre az érkezőt. Alexander épp fürdött, amikor végül ő nyitott ajtót, törölközőben.
Angelina Semyonovna zavarba jött, de kezében tartva a telefont, felvette a folyosó eseményeit, amely során Alexander ebben a megjelenésben szerepelt. A fiú kérdezte tőle, hogy Anna Nikolaevnát keresi-e, mire ő kihátrált, mondván, már nem.
Este, hazatérve, Angelina bemutatta Philipnek a felvételt, elmondva, hogy túl sok időbe telt, amíg Elizabeth lakását kinyitották. Azt állította, hogy nem tudni, ki az apa, és sejtése szerint Lizával nem jó döntés.
Philip dühös üzenetet küldött Elizabethnek, majd kikapcsolta a telefonját. Elizabeth tanácstalanul nem tudott elérni hozzá, így később felkereste őt, bízva a magyarázatban.
Angelina Semyonovna az ablakból figyelte Elizabeth megérkezését, és amikor látta őt, azonnal az ajtóhoz rohant, megakadályozva a lányt, hogy bemenjen. Kemény szavakkal elutasította Lizát, kétarcúnak nevezte, aki csak más fiúkkal szórakozik. Majd ajtót csapott maga mögött.
Elizabeth összetört, könnyek között egy lépcsőfokon ült, majd hazament. Konyhában az anyja mosogatott, és a síró lányát átölelte. Próbálta megvigasztalni, mondván, hogy hamarosan esküvő, így boldognak kéne lennie. Elizabeth elmondta, hogy a terhesség az egyetlen dolog, ami megmaradt, és legyőzhetetlen fájdalmat érez a család elleni ellenállás miatt. Édesanyja megígérte, hogy gondoskodni fognak a gyermekről, ha Philip elutasító marad.
Az új kapcsolat dúló vihara után Elizabeth nehéz várandósságot élt meg. A szülészeti osztályra vitték be sürgősen, amíg a szülők dolgoztak. Ugyanáraszülés alatt altatásban hozta világra kisfiát, aki sajnos koraszülöttként életét vesztette. A megholt baba állapotáról készült hivatalos dokumentumokat átadták a szülőknek, akik el is temették őt; Elizabeth azonban a kórházban maradt, ezért nem vehetett részt a búcsúztatáson.
Ezt követően Philip szülei felgyorsították az elköltözést és eladták lakásukat. Elizabeth édesanyja megnyugtatta lányát, hogy ez talán így a legjobb, hiszen Philip rideg viselkedése és a családdal való konfliktusa csak további fájdalmat okozott volna.
Teltek az évek; nyolcat számolva Elizabeth egy kisebb cégnél dolgozott tolmácsként, amikor váratlanul Philip felbukkant irodájában. A férfi elmondta, hogy fiuk beteg, és sürgősen donorra van szüksége. Elizabeth megdöbbent, mert ő maga élénken emlékezett arra a napra, amikor kisfiukat születésekor halottnak nyilvánították és eltemették.
Philip részletesen mesélt arról, hogy miként derült ki az igazság: az anyja látta Lizát a kórházban, amikor a sürgősségi osztályra vitték, és arra kérte őket, hogy adják át a fiút egy másik családnak. Így kisfiúk, Szergej, aki ma már nyolc éves, valójában Philip testvérének családjánál nőtt fel.
Philip és Elizabeth mindketten még hajadonok voltak, a múlt fájdalmainak árnyékában. De elhatározták, hogy újra egyesítik családjukat a kis Szergej gyógyulása érdekében.
- Philip eladta lakását, hogy fedezze a klinikai kezelések költségeit.
- Elizabeth kompatibilis donorként segített gyógyítani fiukat.
- Közösen kezdtek új életet Liza szüleivel lakó közösségben.
Fontos felismerés: A családi kötődések ereje és az egymás iránti szeretet felülírhatja a múlt fájdalmait és félreértéseit.
Végül, Philip és Elizabeth összeházasodtak, és nemcsak Szergejt nevelték, hanem egy fiút és egy lányt is életükbe fogadták, remélve a boldog és egészséges családi jövőt.
Ez a történet rávilágít arra, hogy a nehéz kezdetek ellenére a megbocsátás, a kitartás és az összetartozás képesek gyógyítani a mély sebeket, és új reményeket ébresztenek mindenkiben.