Egy falusi fiú és egy farkaskölyök szokatlan barátsága
Észak országának egyik kis falujában született és nevelkedett meg 23 éves Mikhaïl, aki már gyerekkorától fogva vonzódott a természethez. Környezete mindig is erdőkben bővelkedett, ahol bogyók és gombák színesítették a vidéket, egy patak szelte át a tájat, melyet tágas mezők határoltak. A családjuk megélhetése szerény volt, és akadtak időszakok, amikor vagyontalanul küzdöttek a mindennapokért.
Mikhaïl anyja, Alexandra, a háztartás gondoskodója volt, aki fáradhatatlanul dolgozott a gazdaságban, vigyázott az otthon rendjére, valamint finom ételeket készített, miközben a kiskertet is gondozta. Apja, Piotr, bár nem bántalmazta családját, nem mutatott érdeklődést irántuk. Inkább az ivás és a kártyázás kötötte le, melynek során gyakran került adósságba. Ekkor Alexandra vállalta magára a gyermek nevelésének és fenntartásának terhét.
Mikhaïl iskolai eredményei megingatóak voltak ugyan, de igyekezett jól teljesíteni, hogy anyját ne érje panasz a tanároktól. Bár időnként összetűzésbe keveredett társával, képes volt megvédeni magát. Érettségi után behívták katonai szolgálatra, amit egyéves távollét követett az otthontól. Eltávolodásuk az akkori szerelmével, Oksanával, nehéz volt számára. Oksana, aki egy jól szituált családból származott, leveleket írt neki, fejezte ki hiányát, és várta visszatérését.
Hazatérve Mikhaïl járművezetői képzésen vett részt, majd teherautósofőr lett egy fűrésztelepen, ami ritka, stabil és jól fizető munkahelynek számított a régióban. Egy ismerőse, Piotr ajánlása alapján kerülhetett be egy fáscsoporthoz. A megbízatás teljesen legális volt: sem orvvadászat, sem illegális fakitermelés nem volt a munkakör része. Egyszer még egy elárvult farkaskölyköt is megmentett, amelynek anyja egy vaddisznó elleni harcban lelte halálát. A rettegő kisállatot magához vette, és “Grisnek” nevezte el, mert az állat homlokán lévő világos folt segítette őt az erdei felismerésben. Felnőttként Gris hűséges maradt megmentőjéhez: időnként találkoztak az erdőben, ahol az állat engedte, hogy megsimogassák.
Szerelmi kudarc: A városi visszatérés után azonban Oksana már nem várta Mikhaïlt, és egy tehetős városi férfival kezdett járni. Anyja, Alexandra, azt tanácsolta neki, hogy ne játsszon Mikhaïllal, akinek soha nem volt pénze, és nem tudná jóllakatni őt. Emiatt Oksana megszakította a levelezést és elfordult Mikhaïltól. Ő pedig, csalódottan, nem akarta tovább megalázni magát várakozásával.
Egyszer egy nyári alkonyaton Mikhaïl utolsó rakományát szállította, miközben az ablakot leengedte, hogy a hűs erdei levegőt élvezhesse. Egy vonyításra lett figyelmes, amely egy farkasfalka jellegzetes hangja volt, talán csapdába estek egyik tagjai. Közelebb ment, amikor női hangot vélt hallani. Fegyverével óvatosan közelített a tisztáshoz, ahol egy fiatal nő remegett a fán, farkasok gyülekeztek körülötte. Gris őrizte őt, morogva távol tartva a többi állatot.
“Segítség!” kiáltotta a nő, “Meg fognak ölni!”. Mikhaïl tüzet nyitott a levegőbe, megriadva a vadakat, majd lassan odament hozzá. Gris megnyalta a nő térdét, aki félelemtől legyengülve elájult. Mikhaïl felvitte teherautójába, és biztos volt benne, hogy anyja gondját viseli majd.
Útközben a nő, Alla, magához tért, de csak nevét árulta el, mesélni viszont nem tudott. A koponyáján és a haján sérülések voltak, mégis visszautasította az orvoshoz fordulást, csak pihenni akart. Mikhaïl megnyugtatta, hogy édesanyja vigyáz majd rá és értesíti a hozzátartozóit.
Otthon Alexandra mézzel édesített tisztafű teával fogadta Allát, és egy kis szobába vitte. Piotr is együttérzőbb lett az új vendéggel. Másnapig Alla ágynak esett, majd utánajártak az életének. Megosztotta, hogy apja üzletember volt, aki egyedül nevelte, míg 57 évesen találkozott Svetlanával, akit feleségül vett. Alla úgy vélte, hogy az új feleséget csak az üzleti érdekelte, és apja halála körül gyanús körülmények merültek fel.
- Az együttélés feszültségei
- Svetlana és barátja, Denis gyanús tervei
- Alla elrablása és farkaskomához vetése
- Gris ismételt hőstette
Az elbeszélés végén Alexandra döbbenten kiáltott fel: “Micsoda rémület!” Piotr pedig megfogadta: “Fel kell tárni ezeket és börtönbe kell juttatni őket!”. Bár Alla attól tartott, hogy befolyásuk miatt az igazságszolgáltatás nem lép fel ellenük.
Másnap Mikhaïl próbát tett: felhívta Svetlanát azzal, hogy megtalálta Allát az erdőben. A nő pánikba esett és spontán megjelent Mikhaïl házánál férjével, Denis-szel együtt. Denis elárulta gyilkos szándékait, ezután Mikhaïl és egy hatósági személy bukkant elő, Alla pedig magához tért és vádbeszédet mondott velük szemben. Gris, újra bajtárs, bezárta az ajtót, miközben ádázul vicsorgott Svetlanára.
Mindkét bűnös beismerte tettét tévedésbe ejtve, Svetlana először tagadott, de a kihallgatáson végül megadta magát. Megindult a nyomozás és a bírósági tárgyalás. Mikhaïl megkönnyebbülten mondta Allának: “Minden véget ért.”
Alla könnyek között vallotta, hogy magányosnak érzi magát, de Mikhaïl támogatásával bizakodóbb lett. Napokon belül, amikor már felépült, elhívta őt városi kiruccanásra, hogy változást élvezzenek, ami felvidította Allát. Szerelmük ismét fellángolt, és egy párként erősödtek meg. A falusi szülők is jóváhagyták ezt az őszinte kapcsolatot.
Mikhaïl átköltözött városba, ott dolgozott Alla vállalkozásában anélkül, hogy visszaélt volna pozíciójával, továbbá távoktatásban tanult. Boldogan készültek esküvőjükre, miközben hétvégéken visszatértek falujukba, hogy ellátmányt vigyenek, és soha ne hagyták ki az erdei sétákat Gris társaságában, aki immár a közös sorsuk szimbóluma lett.
“A hűség és a bátorság képes legyőzni a legnagyobb veszélyeket és csalódásokat.”
Összefoglalva, Mikhaïl története megmutatja, hogy bár a családi nehézségek és a szerelmi csalódások fájdalmasak lehetnek, a természettel és egy hű baráttal való kapcsolat mély támogatást jelenthet. Az emberi kitartás és a segítségnyújtás sorsa megváltoztathatja, még a legreménytelenebb helyzeteket is.