Az elveszett gyermek titka: Egy várandós lány tragédiája és a váratlan fordulat

Az elveszett gyermek titka: Egy várandós lány tragédiája és a váratlan fordulat

Philip már az iskolás éveik óta szerette Elizabethet, és a közös jövőjükben a házasságot tervezték. Azonban Philip anyja, Angelina Semyonovna, aki egy kórház szülészeti osztályát vezette, nem fogadta el fia választását. Sokáig egy Christina nevű ápolónő mellett állt ki, aki nemcsak az egészségügyi dolgozók, de a betegek körében is nagy népszerűségnek örvendett – ráadásul orvoscsaládból származott.

Mindketten továbbtanultak: Philip az orvosi egyetemre iratkozott, Elizabeth pedig idegenforgalmi iskolába járt, hogy angol nyelvű fordító váljék belőle, mint anyja és nagymamája. Osztálytársaik úgy döntöttek, hogy ezt az eseményt a természetben ünneplik meg, így a Philip családjához tartozó nyaralóban töltöttek szinte egy teljes hónapot, amelyről nem akartak hazamenni. Hamarosan azonban kezdődött az iskola, és szükséges volt a felkészülés.

Ősszel Liza bevallotta Philipnek:
„Terhes vagyok. Mire számítasz?”
„Mit gondolsz? Természetesen a karomban viszlek majd az anyakönyvi hivatalba.”
„Nem vagyok egyedül, ráadásul nehéz vagyok.”
„Egy sportolót meg hogy ijeszthetsz meg? Egyszer birkóztam az iskolában, nekem olyan vagy, mint egy tollpihe” – tréfálkozott boldogan Philip.
„De az iskolával mit csináljunk?”
„Az iskolára gondolok, igen, Lizocskám. Valószínűleg szünetet kell tartanod egy évig a szülés után.”
„Távoktatásra váltok, ahogy az anyám. Ő tizenkilenc évesen szült, és mindent véghezvitt. De beszéljük meg azonnal, Phil: az esküvő után költözöl hozzánk. Tartsd távol magad az anyádtól. Tudom, hogy sosem fogad el, a személyisége meglehetősen erős.”
„Csak a nyugalmadért, Lizocskám.”

Elizabeth és Philip beadták házassági szándéknyilatkozatukat, majd hazamentek külön-külön. Liza lakásában vendégek voltak: az apja barátja a feleségével és tizenhat éves fiával, Alexanderrel, aki idősebbnek tűnt a koránál.

Otthon Philip elmondta szüleinek az életében bekövetkezett újdonságot, és jelezte, hogy készüljenek az esküvőre. Angelina Semyonovna ezt nem fogadta jó szemmel, és este megpróbált botrányt rendezni Elizabeth szüleinél. Többször megnyomta a csengőt, de nem nyitottak ajtót. A család a nappaliban terített, és a zene olyan volt, mint a csengőhang – ezért senki nem reagált. Eközben Alexander fürdött, és csodálkozva tapasztalta, hogy senki sem válaszol. Törülközőbe burkolózva nyitott ajtót.

Angelina Semyonovna először zavart volt, majd észrevéve, hogy kezében telefon van, felvételt kezdett készíteni, melyben a csigalassúsággal az ajtót nyitó Alexander szerepelt. „Anna Nikolajevna távollétében jöttél?” – kérdezte Sasha, értetlenül a nő telefonját figyelve. „Már nem” – válaszolta Philip anyja, majd sietve távozott.

Otthon megmutatta Philipnek a videót, kiemelve, hogy túl sok idő telt el az ajtó kinyitásáig. „Ismered Lizáék előterét? Még mindig nem tudni, ki az apa.”
„Értem, anya. Igazad volt. Ő nem az én párom.”

Philip dühös üzenetet küldött Elizabethnek, majd kikapcsolta a telefonját. Liza nem értette, mi történik, de nem tudott kapcsolatba lépni vele, ezért késő este elindult hozzá.

Angelina Semyonovna tudta, hogy Liza a fia felkeresésére indul, és az ablakból figyelte érkezését. Amikor meglátta a lányt, kitárta az ajtót, de nem engedte be. Kimenve a folyosóra, így szólt: „Mit akarsz Philiptől? Ő már alszik. Te meg kettős játékot játszol? Folytasd csak mással szórakozni, álnok vagy” – majd becsapta az ajtót.

Elizabeth értetlenül zokogni kezdett, leült a lépcsőre, majd egy idő után hazatért. A konyhában Anna Nikolajevna mosogatott, míg a gyászos hangulatú lánya átölelte. „Lizoncskám, mi történt? Hamarosan az esküvő, és örülnöd kellene.”
„Anyu, már semmi nem lesz. Csak az, hogy a gyerekem hordom. Úgy tűnik, Philip anyja megzavart mindent, amikor megtudta, hogy házasságot jelentettünk be” – mutatta a jegyes üzenetét a hűtlenségről.
„Ha Philip így viselkedett, továbbra is engedelmeskedik a szüleinek. Isten távol tartott tőle. Mi neveljük fel a gyereket” – próbálta vigasztalni az édesanya.

Philipgel való szakítás után Elizabeth nehezen talált vissza a lelki békéhez, és kihívásokkal teli terhessége volt. Egy nap sürgősséggel vitték a szülészetre, miközben szülei dolgoztak. Altatásban adott életet egy fiúnak, mivel egyedül ez volt lehetséges. Később a kórházi szobában közölték vele, hogy a gyermek halva született.

Az ügyintézés után a halott újszülött testét átadták a szülőknek, akik eltemették őt. Elizabeth még a kórházban volt, így a temetésen nem vehetett részt. Ezt követően Philip szülei gyorsan eladták lakásukat és elköltöztek a környékről.

„Jobb így, lányom. Sokszor szenvedtél Philip miatt, de ő csak lenézőn elment melletted.”

„Én is remélem, anyu, hogy minél előbb elfelejtem.”

Nyolc év telt el.

Elizabeth fordítóként dolgozott egy kis cégnél, amikor váratlanul Philip lépett be az irodájába.

„Miért bukkantál fel újra az életemben? Rég elfelejtettelek.”
„Sajnálom, de tragédia vitt közelebb hozzád.”
„Furcsa hallani téged, Phil. Van egy remek anyád. Rajta segítsd meg magad. Nekem nincs időm, kérlek, hagyd el az irodámat.”
„Liza, kérlek, hallgass meg. Neked is fontos. A munka után a szomszédos kávézóban várlak.”
„Csak kíváncsiságból jövök” – jelentette ki Elizabeth, ezzel jelezve, hogy a beszélgetést lezártnak tekinti.

Az este folyamán találkoztak.

„Sajnálom, Liza, de a fiunk beteg, és donort keresünk.”
„Philip, rossz helyen jársz, az anyád rendelkezik több lehetőséggel ezen a téren.”
„Kis időnk van, és nincs donor. Éppen lakásomat is eladtam. Te anyaként sokkal alkalmasabb vagy arra, hogy segíts a fiunkon.”
„Viccelni akarsz, Philip? A fiunk halva született. A szüleim helyezték örök nyugalomra.”
„Ő él, és már nyolc éves.”
„Hogyan történhetett ez meg?”

„Emlékszel, mikor beadtuk a házassági szándékot?”
„Soha nem felejtem a durva üzeneted.”

Philip elmesélte, amit az anyja mondott arról, kit látott Elizabeth otthon.

Liza elmagyarázta, ki az a Sasha, és Philip elfehéredett. Még mindig szerette Lizát, és sosem házasodott meg. Ő maga is egyedülálló volt, félve attól, hogy nem bírná elviselni egy élő gyermek elvesztését újra, és nem akart megint átesni ezen a fájdalmon.

„Phil, menjünk vissza a fiunkhoz. Mit művelt az anyád?”
„Amikor te a szülészeten voltál, anyám ott volt, látta, ahogy a folyosón toltak az operáló terembe. Gyanította, hogy tőlem vagy terhes. A teszt igazolta az apaságot, de ő nem engedte, hogy nálad maradjon a fiunk. Én vagyok a hibás, hogy beleegyeztem. A haragom te magad ellen fordult. Úgy tűnik Isten büntetett, mert a fiunk, Szergej beteg.”

„Menjünk hozzá. Vizsgálják meg az egyezést. Ha nem vagy alkalmas, akkor neki kell első vércsoportúnak lennie, mint nekem.”
„Nekem a harmadik van.”

Elizabeth keze remegett, szíve hevesen vert, amikor meglátta fiát a klinika kórtermében.

„Szergej, megtaláltam anyánkat. Hosszú ideje el voltunk veszve, de az emberek segítettek összehozni minket” – mondta Philip, miközben Liza némán állt.

„Anya, vártalak, és pont így képzeltelek el. Habár otthonunkban nincs rólad fénykép.”
„Fiam, minden rendben lesz. Itt vagyok, és mindent megteszek, hogy meggyógyulj” – zokogott Elizabeth, miközben átölelte fiát.

„Fiam, engedd el anyádat, beszélnie kell az orvosoddal.”

Elizabeth alkalmas donor volt, és Szergejt meggyógyították. Philip eladta a lakását, és rendezte a klinika számláját a kezelésért. Mindhárman együtt élnek most az ő szülei otthonában.

Kiemelt tanulság: Egy család képes újjászületni a megpróbáltatások után, ha a szeretet és a kitartás vezérli őket.

1. Philip és Elizabeth elvesztették gyermeküket, de nem adták fel a reményt.
2. A családi konfliktusok idővel feloldódtak, és újra egymásra találtak.
3. Szergej gyógyulása új kezdetet hozott számukra.

Végül Philip és Elizabeth összeházasodtak, és Szergejen kívül két további gyermeküket nevelik boldogan: egy fiút és egy lányt. Az ő történetük bizonyítja, hogy még a legsötétebb idők után is kialakulhat a remény és az újrakezdés lehetősége.