Mary és Jack több mint húsz éve házasok voltak, és a kapcsolatuk sok szempontból a megszokás, a rutin fogságába esett. Négy gyermeküket együtt nevelték fel, és bár a házasságuk alapja mindig is a szeretet és a bizalom volt, az évek során elfeledkeztek arról, hogy az igazi szeretet folyamatos odafigyelést és gondoskodást igényel. A mindennapi élet terhei, a munka, a háztartás és a gyereknevelés elnyomták azokat az apró gesztusokat és figyelmességeket, amelyek a kapcsolatukat az elején olyan különlegessé tették.
Jack munka után mindig hazaérkezett, leült a kanapéra, és a televíziót bámulta, miközben Mary egész nap a háztartást intézte. Főzött, takarított, segített a gyerekeknek a házi feladataikban, és próbált minden nap mindent elvégezni, amit a család megkövetelt. Az éjszaka csendjében, amikor már mindenki aludt, Mary gyakran leült a tévé elé, és romantikus filmeket nézett, álmodozva arról, hogy egyszer még visszakapja azt a varázst, ami valaha összekötötte őket.
De ahogy telt az idő, Mary egyre inkább úgy érezte, hogy valami elveszett közöttük. A férje, akit egykor mindennél jobban szeretett, már nem figyelt rá úgy, mint régen. A pillanatok, amikor Jack egy kedves szót mondott neki, vagy egy apró figyelmességgel meglepte, már rég eltűntek. Mary, aki mindig is magabiztos és élettel teli nő volt, egy reggel tükörbe nézve megdöbbenve tapasztalta, hogy már nem ismeri fel önmagát. A régi lelkesedés, az a tűz, ami hajtotta, mintha elhalványult volna.
Azon a napon elhatározta, hogy változtatni fog. Felhívta Jacket, és meghívta egy közös estére, egy olyan helyre, ahol csak ketten lehetnek, ahol újra kapcsolatba léphetnek egymással, és újra felfedezhetik azt a szeretetet, amit évekig megosztottak. A férje elgondolkodott, majd egy gúnyos mosollyal elutasította a felkérést. „Nem tűnsz úgy, mintha készen állnál arra, hogy elhagyd a házat” – mondta, miközben kifejezéséből Mary azt olvasta ki, hogy őt már nem találja vonzónak.
Mary elcsüggedve hallgatta, amit Jack mondott. Megpróbálta elmagyarázni, hogy éppen csak most fejezte be a házimunkát, és hogy igazán szüksége lenne egy kis kikapcsolódásra, de a férje nem figyelt oda. Aztán Jack még hozzáfűzte, hogy úgy érzi, már nem látnak úgy egymásra, mint régen, és hogy már nem érzi magát kényelmesen mellette. Marynek fájdalmas volt ezt hallani, de elment a szavak mellett.
Másnap Jack elment a barátjához, Samhez, hogy tanácsot kérjen. Sam, aki mindig is őszinte volt vele, egy pillanatig hallgatott, majd azt mondta: „Figyelj, Jack, az igazi szeretet mindennapi odafigyelést igényel. Nem csak ünnepeken kell szeretetet adni. Ha igazán szeretnéd a feleségedet, akkor minden nap meg kell mutatnod neki.”
Jack ekkor kezdett el komolyan elgondolkodni azon, amit Sam mondott. Hazafelé megértette, hogy nem csak a pénzügyi vagy praktikus dolgok számítanak a házasságban, hanem a figyelem és a szeretet is. Amikor hazaért, Maryt a kanapén találta, még mindig szomorú arccal, látszott rajta, hogy megviselte a tegnapi beszélgetés.
Jack bocsánatot kért tőle, és egy kis dobozt nyújtott át neki. Amikor Mary kinyitotta, egy ezüst nyakláncot talált benne, amit Jack saját kezűleg választott neki. „Bocsáss meg, Mary. Tudom, hogy elhanyagoltalak. Most már értem, hogy mit jelent a szeretet.” – mondta Jack, miközben mélyen a szemébe nézett.
Mary szemei könnyekkel teltek meg, de a fájdalom mellett most már öröm is keveredett bennük. Végre úgy érezte, hogy Jack valóban észrevette, mennyire fontos számára. A nyaklánc, bár egyszerű ajándék volt, most már szimbolizálta azt a szeretetet, amit Mary mindig is keresett a férjétől.
Aznap este a kapcsolatuk teljesen új irányt vett. Jack végre rájött, hogy a házasság nem csak egy papíron aláírt megállapodás, hanem egy folyamatosan épülő kötelék, amelynek fenntartása mindkét fél részéről figyelmet, szeretetet és gondoskodást igényel. Mary újra magára talált, és úgy érezte, hogy nemcsak a férje, hanem önmaga iránti szeretete is visszatért.
Azóta minden nap apró, de fontos gesztusokkal igyekeztek kifejezni a másik iránti tiszteletüket és szeretetüket. Jack nem hagyta, hogy a munka vagy a napi teendők miatt elhanyagolja a feleségét, és Mary is megtanulta, hogy a házasság nem egy dolog, amit automatikusan elérünk, hanem egy folyamatos munka, amelyre érdemes odafigyelni.
Ettől a naptól kezdve Mary és Jack kapcsolata újjáéledt, és minden nap egy új lehetőséget adott számukra, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz. A szeretetük nem egy különleges alkalomra várt, hanem minden napra, minden pillanatra.